Kóstoltam: 2020. február

A palack rövid története, hogy (természetesen) ajándékba kaptam, egyenesen Franciaországból érkezett és megfelelő körülmények között, borospincében tárolták. Egy jó barátomnak ígértem, hogy egyszer kóstolunk együtt egy „öreg” bort és rá esett a választás. Mellesleg megjegyezném, hogy egy üveg Ikon Áfium és Mészáros Pál Grandiózus Syrah is felbontásra került azon az estén. Mivel az Áfium Merlot-Syrah cuvée, továbbá jelen borunk is Syrah (később kitérek rá), mondhatjuk, hogy Syrah estét tartottunk. Variációk egy témára.
St Joseph

St Josephről, nedűnk származási helyéről a következőket érdemes tudni: Alapvetően a Rhône völgye borrégió legészakibb csücskében helyezkedik el. Persze ezt ne „abszolút értékben” vedd! Nagyjából Villánnyal van egy földrajzi hosszúságon. A helyi vörösek mind Syrah borszőlőből készülnek, esetenként maximum 10%-ban (fehér) Marsanne és Roussanne borszőlők nedűjével karcsúsítják a bort.

St Joseph-et Annonay környékén találod a „Zoom B” nagyításon
Mellesleg Victor Hugo Nyomorultak című könyvében is megjelennek az itteni borok, amiket Vin de Mauves-ként is emlegettek. Megnéztem amúgy és tényleg, méghozzá kétszer is, bezony! Az egyik szereplő egyszer meg is említi, hogy a Mauves bor nem fogja meginni önmagát (tükörfordítás általam)!
1996
Az 1996-os évjáratról nagyon röviden annyit érdemes tudni, hogy a nyár relatíve hűvös és esős volt a (Rhône völgye) régió északi részén. A napsütéses szeptember mentette a helyzetet. A (hűvös nyár miatt) az átlagosnál karakteresebb savtartalmat említenek ennél az évjáratnál.
A pincészet a neten amúgy kvázi nonexistens, a borászokról szintén nem lelhető fel semmi info.
St Joseph 1996 Bruno et Danielle Chirol

A képet csak azért csináltam, hogy biztosra menjek, a videóhoz jók lesznek a fényviszonyok
Külcsín: A dugót védő fóliázással (kapszulával) meg kellett küzdenem. Amúgy a bontást videóra vettük, a vágatlan változatban (ami gyaníthatóan soha nem kerül föl a netre) látszódik, hogy először a szokásos mozdulattal vágnám, aztán keresnem kell egy másik, élesebb pengével rendelkező dugóhúzót, mert… Mert a fóliázás nem is fólia, inkább egy erős műanyagból van. Ezt leszámítva minden más hétköznapi, az elülső címkén ceruzarajz hordókról, semmi info, csak a 12,5%-os alkoholtartalom.
Pohárba töltve a nedű mélyvörös színben pompázik egy jó adag téglás és barnás árnyalattal. A könnyek enyhén színezettek és egész sietősen csordogálnak. Illatában az öreg boroknál szokásos befőttes, földes, borospincés illat mellett a dohányos, gyógynövényes fanyarságot és fűszerességet emelném ki. Ha nagyon polgárpukkasztó hangulatomban lennék, említenék oregánót és borsmentát is. Illatában egy savanykás cseresznyés beütést még ki kell emelnem.
Ízében a tanninok már abszolút átfordultak egy dohányos-gyógynövényes fanyarságba (nem mai csirke már Józsefünk). A korty után a lecsengésben még visszatérnek egy kicsit, amolyan halovány fekete csokoládés és fahéjas beütéssel, aztán elszenderednek. Savtartalma relatív karakteresen érződik végig, citrusosságában leginkább grapefruit magot emelnék ki, egy kevéske naranccsal. Ezt leszámítva gyümölcsössége visszafogott, a savanykásabb vonalon keresgélhetünk még, mondjunk ribizlit és cigánymeggyet. Karakteres fűszeressége fel-feléled a korty végén és a lecsengésben, elsősorban fekete borsot emelnék ki. Alkoholtartalma abszolút szolid, mértéktartó. Amolyan úriemberes.

Kattintva elérheted
A verdikt természetesen öreg bor révén elmarad, hiszen egyrészről amúgy sem lehetne már boltban hozzájutni, vagy ha mégis, csillagászati áron. Annyit kiemelnék, hogy kora ellenére szépen megőrizte eredeti karakterét. Ahhoz, hogy ízvilágának csúcsán kapjuk el, pár évvel korábban kellett volna felbontani, viszont akkor sokkal kevésbé lett volna kuriózum. Az öreg bácsi, aki jól tartja magát, sokkal több dicséretet kap, mint a fess középkorú úriember, nem igaz?