Kóstoltam: 2021. december
A palack rövid története helyett egy kis anekdota. Bott Frigyes Pinójáról pár évvel ezelőtt hallottam először. Egy srác „borpárbajra” vitt belőle egy francia arc burgundi Pinója ellen „ringbe szállni”. Merész vállalkozás – gondoltam akkor – hiszen, egyrészről a Burgundiak nagyon jók, másrészről a franciák nagyon büszkék (ők ketten mondtak ítéletet az általuk hozott borok felett). Folyt. köv. az utolsó bekezdésben!
Külcsín

A palack a Bott Frigyestől megszokott minőségi- és stílusjegyeket hozza. Újdonság, hogy a „hamburger” módszer ecsetelése helyett egy gondolat fogad, hogy tetteink határoznak meg minket. Hihetetlen jó döntés volt megváltoztatni a feliratot (ha kíváncsi vagy miért, érdemes lehet belenézned a Bott Frigyes Kadarka elemzésembe). Ha valaki számára ismeretlen lenne Bott és bortermelői filozófiája, a szűretlen és organikus szavak nyújtanak felszíni információt. Kiderül Muzsla is, mint eredetmegjelölés. A hátsó címke megannyi plecsnit tartalmaz, hogy (most már) papíron is bio a borunk, nem csak a valóságban, továbbá innen derül ki a 13,5%-os alkoholtartalom is.
Szín és illat

Pohárba töltve világosba hajló cseresznye színben tündököl. A könnyek enyhén színezettek, teltek és komótosan csordogálnak csak a pohár falán. Borunk szűretlensége letagadhatatlan.
Illatával kapcsolatban, nos az első benyomás, impresszió a palackot záró dugó őszinte borospince illata volt.
Illata roppant kellemesen fűszeres, andalítóan gyógynövényes. Az előbbit a fekete bors képviseli leginkább, gyümölcsösségében kicsike cseresznyét találunk, a hordós érlelésről pedig hangyányi vanília árulkodik. Tartalmas és élvezetes az illata. Ha sokat ittunk és nem vesszük magunkat komolyan akkor még a fenyő, illetve tűlevelek illatát is megtalálhatjuk benne. Pedig még nincs is karácsony!
Ízvilága

Ízvilágának kirobbanó, de őszinte gyümölcsösségével kell kezdenem, fekete meggyet, fekete ribizlit és cseresznyét említve. Ehhez társulnak még sav vonalon (ami szépen hozza a hűvös klímás jegyeket) a csipkebogyó, hibiszkusz és cigánymeggy.
A tannin vetületet a gyógynövényesség uralja, valamennyi héjas és magvas fanyarsággal, vegetalitással (itt kell kiemelnünk, hogy a nyitott erjesztőkádba kerül egy réteg egész fürt is) viszont itt is sok gyümölcsös ízt említhetünk; fekete olívát és a fent már említett fekete meggy héjas ízeit.

Most komolyan képes voltam egy derítőlapot berakni háttérnek? Bizony!
13,5%-os alkoholtartalma, habár papíron kicsit magasnak tűnik (egy hűvös klímás natúr borhoz mérve), ízvilágába szépen belesimul. Fűszerességét is itt említeném, karakteres, viszont csak a fekete borsot emelném ki. Lecsengése roppant hosszú és tartalmas.
Az értékelés előtt két gondolatot emelnék ki. Ha olvastad már a többi Bott Frigyes – de legfőképpen a Faricka – elemzésem, többször kihangsúlyoztam, hogy ha Bott borait kóstolod, le kell tenned a megszokott mindsetet, látásmódodat. A természetes eljárásmóddal készített borok őszintesége meghökkenthet ha a „modern technikákkal” helyrepakolt, tűélesre csiszolt borokhoz vagy szokva. Úgymond meg kell tanulnod értékelni természetességüket. Kicsit úgy, mintha a természetes szépséget értékelnéd a manapság az instára felpakolt filter-, póz- és retushegyek között. Talán a szépség (legalább részben) a megfigyelőn múlik?

A másik fontos megemlíteni való az, hogy borunk kirobbanó gyümölcsössége, kiegyensúlyozott arányai kifejezetten jó és úgymond könnyebb választássá tehetik, ha még nem kóstoltál Bott-tól, vagy ha ismerkednél a natúr, vagy természetes borokkal.
Bor és művészet
Úgy döntöttem, most két képet is választok. Eredetileg, az első bekezdésben említett „borviadalra” utalva Ilya Repin Lenszkij és Anyegin párbaja című képét akartam választani. Habár a központi alak (Anyegin) eleganciája asszociálható lett volna borunk stílusával, ebben ki is fulladt minden.

Ezért úgy döntöttem, keresgélek még. Egy világosabb piros, vagy akár rózsaszín tónusok által uralt festmény, nőalakkal (borunk habár karakteres, nem kifejezetten maszkulin, gyümölcsössége miatt enyhén nőiesnek is mondható) jobban illett volna hozzá. Hát persze, hogy Luis Ricardo Falero lett belőle! A kép címe, A classical beauty jól kapcsolódik az előző bekezdés mondanivalójához. Értékeljünk!

Verdikt
Megéri megkóstolni? Ára – ha lehet egyáltalán kapni – közelít a 7000ft-hoz. Ha nem kóstoltál még Bott-tól, mindenféleképpen érdemes a Pinójával kezdened. Kirobbanó gyümölcsössége miatt könnyebben barátkozhatsz meg őszinteségével még akkor is, ha nem vagy (még) hardcore natúrbor rajongó. Vegetalitása és fűszeressége karakteressé és izgalmassá teszi.
Talán tűkön ülsz, hogy ki nyerte annak idején a „borpárbajt”. Igazából nem tudom, de nem is számít. Habár korunk torzulása a kényszeres versengés, pontozgatás, sorrendbe állítás; ami végső soron meghatározza a (bor)élményt… nos, hogy milyen is volt. Számomra felejthetetlen.