Szicília borai 2.1 Nem gasztro, intellektuális 298. Cos Pithos Rosso 2016 Vittoria D.O.C. Sicilia

ittam 2019. október

A palack rövid története most is hosszú,ugyanis már közel egy éve szerettem volna kóstolni ezt a bort. Életemben először idén januárban voltunk Szicíliában. Még tavaly december 23-án este foglaltuk le a jegyeket és a szállást az első útra és 24-én reggel kiderült, hogy kitört az Etna és lezárták a sziget reptereit. Hála az égnek, mire mentünk, már elhárult a probléma. Ez persze egyáltalán nem tartozik a tárgyhoz, csak most eszembe jutott, mert vicces.

Akkortájt megnéztem jó néhány dokumentumfilmet a szigetről és az egyikben akadtam rá erre a vittoriai borászatra. Amfórában csinálják a borokat. Úgy, mint régen a görögök (kiemelendő, hogy Szicílián kb. fél Európa jelen volt, mint hódító hatalom, görögök, rómaiak, normannok, spanyolok, arabok és ki tudja még ki). Szóval rápörögtem nagyon, mert az amforás érlelés hiszed vagy nem, egyedi ízvilágot kölcsönöz a bornak! Ugyanúgy, mint a hordós jegyek fás és füstös jellegzetességet, az amfora ásványosságot kölcsönöz a bornak. Egyébként a bor neve, Pithos görögül azt jelenti amfora.

Visszatérve tehát az eredeti szálra, nagyon meg akartam kóstolni egy palackkal. Jártunk is a környéken, Avolában, de végül Vittoriába nem mentünk el. Később hiába jártam a sziget borkereskedéseit, fogalmuk sem volt róla, hogy egyáltalán létezik amforás bor. Aztán érleltem magamban a vágyódást és sóvárgást majdnem egy évig. És visszamentünk. Először ismét a tudatlan vállvonogatással és fejvakarással találkoztam Palermo borkereskedéseiben… aztán egymás után sikerült két olyan helyet is találni, ahol volt. Az első helyen kis túlzással dupla áron a pincészetéhez képest (viszont adtak egy picike kóstolót egy €50 árú Nero d’Avolából, ami amúgy nagyon jó volt, de ötven az mégis ötven) a második helyen már csak kis mértékben volt felsrófolt az ár. Itt vettem. Meg vettem mellé még egy Chardonnay-t Ritának (amiről sem képet sem jegyzetet nem csináltam, mert nem szeretem a Chardonnayt. Megkóstoltam azért, jó volt, Ritának nagyon ízlett).

Az amforás borkészítés technológiája

Korábban röviden a két Retsináról szóló elemzésemben írtam az amforás borkészítés és érlelés érdekességeiről. Az eljárás elég sokban különbözik a mai módszerektől, amihez fahordókat vagy acéltartályt használnak. A mai modern eljárás az, hogy a szüret után a szőlőszemeket leválasztják a csumáról. Ekkor a szőlőszemeket többnyire össze is roppantják valamilyen szinten. Ezután vörösborkészítés esetén ez a massza egy kádba vagy egyéb tárolóba kerül, ahol a héjon erjesztés történik és a forrás megkezdődik. A préselés ezután következik, majd a kipréselt lé a hordókba, vagy acéltartályba megy. Itt befejeződik a forrás, majd fejtés után jön a hordós érlelés, aminek az időtartama változhat.

Nos, ez az amforával teljesen máshogy működik. Érdemes amúgy az interneten angol nyelven elérhető videókat végignézni, ahol az a kb. fél tucatnyi bortermelő, akik amforás borkészítésre adták a fejüket, egymástól függetlenül arról számolnak be, hogy mennyit kínlódtak, mire iható minőségű bort tudtak produkálni. Nem véletlen a szóhasználatom.

Miért? Nos, először is az amfora felülről nyitott és túl sok levegőt enged be. Ez gond (hasznos infok by Dan). A Retsina esetén ezt régen úgy oldották meg, hogy lezárták az amforákat és fenyőgyantát használtak tömítésre, ez viszont egy nagyon egyedi és erőteljes ízt kölcsönzött a boroknak. A görögök nagyon szerették, de a rómaiak ihatatlannak tartották. Ez jól is jött, amikor ott jártak fosztogatni.

Tehát visszatérve a fent említett problémára a bortermelők sokféle, roppant egyedi megoldással reagáltak. A kedvencem egy portugál pincészet, ahol konkrétan olívaolajat öntenek az amforába töltött bor tetejére, hogy elzárják azt a levegőtől, majd az amúgy amforában hagyott héjat (később kifejtem) egyfajta szűrőként használják és alulról csapolják a bort. Hihetetlenül találékony!

Bortechnológia a Cos borászatban

A Cos borászatban a videók és az interviewban elmondottak alapján a következő történik: felülről rozsdamentes acél fedőkkel zárják le az amforákat és valamilyen gumitömítést használnak azok pereménél (továbbá a boroshordóknál már jól ismert kotyogókat). Az amforák kavicságyba vannak süllyesztve. Ez alacsony hőmérsékletet biztosít, nincs szükség pincehelyiségre. A legérdekesebb: hét kerek hónapig tartják héjon a bort (az amforában)! Tehát a préselés lépését szimplán átugorják és a csuma eltávolítása (és egy betonkádban történő rövid, 10-15 napos időszak) után a szőlőszemek a lével egyből mennek az amforába. Miért? Hiába van az amfora lezárva felülről, az még így is túl sok levegőt enged át a porózussága miatt. A szőlő héja veszi fel ezt a nemkívánatos oxigénmennyiséget.

Még egy apróság. Jelen borunkban elég magas a Frappato aránya. Egész pontosan 60% Nero d’Avola és 40% Frappato található benne. Valószínűleg azért mert, ahogy már említettük, hét hónapig marad héjon. Ez… nem akarom a k-betűs szót használni, nagyon sok. Ha csak Nero d’Avola lenne, olyan tanninszörnnyé válna hét hónap alatt, hogy ember legyen a talpán, aki megissza!

Ami még különlegesség jelen borunkkal kapcsolatban az, hogy nem csak bio bor, ráadásul még „modern” tenyésztett borélesztőt sem használnak! Csak az a természetesen előforduló élesztő végzi a dolgát, ami a szőlőszemek (és amúgy minden gyümölcs) héján természetesen is megtalálható. Ez, a fentiekkel együtt kb. annyira merész megoldás, mint egy hegyi úton bevásárlókocsiba ülve próbálni lebucskázni, így hatalmas elismerés jár a bortermelőknek, hogy így sikerült a bor, de ne szaladjunk ennyire előre!

Még egy dolog, mielőtt rátérünk magára a borra. Amint később látni is fogod az elemzésemben, elég… más volt az illata, mint amihez a jártas borivók hozzá vannak szokva. Bevallom, először nagyon megijedtem, hogy nem megfelelően tárolták a palackomat a borszaküzletben. Megírtam a jegyzeteimet (Szicíliába nem vittem magammal a számítógépet, csak a telefonomon jegyzeteltem, ez alapján írom a bejegyzést) és zaklatott a gondolat, hogy a sóvárgott és drágán vett borom nem hozza azt a minőségi nívót, amit elvártam tőle. Igazából csak mostanra nyugodtam meg. Azóta számomra hiteles borszakértőkkel is beszéltem már amforás borokról és igen, az illatuk elég… alternatív (fogalmazzunk kedvesen). Nem véletlen, hogy a rómaiak egyből áttértek a fahordók használatára, amikor a technológiai fejlettségük azt lehetővé tette számukra.

Tehát, a bor: 298. Cos Pithos Rosso 2016 Vittoria D.O.C. Sicilia

Kulcsín: vastag falú, széles palack dombornyomott Cos felirattal. A címke is egyedi. A rajz első ránézésre kivehetetlen, aztán vizsgálat után rájövünk: amforákat ábrázol, a háttérben egy épülettel. Megtudhatjuk róla a mindössze 12%-os kifejezetten alacsony alkoholtartalmat. Parafa dugó volt benne, ami szerintem merész egy ilyen formájú palacknál, ami minden, csak nem stabil fektetve.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű közepesen mely rubin. A könnyek extra gyorsan szaladnak lefelé, nem meglepő ez ilyen alacsony alkoholtartalom mellett. Viszont színezettek. Az illata, nos… Meghökkentő! Nem gondoltam volna, hogy az amforában való erjesztés és érlelés ennyire dominánsan megváltoztatja az illatát is (fontos kiemelni, hogy a borjegyzetet korábban írtam, mint a fenti hosszú bevezetőt, akkor még nem beszéltem másokkal amforás borokról). Hogyan képzelnéd el az ásványosság illatát?

Na, de mégis, tippelj! Ásványvíz? Majdnem jó. Inkább a gyógyvizet említeném. Egyedinek kétségtelenül egyedi, kellemesnek… nos, találkoztam már borral, aminek kellemesebb illata volt, fogalmazzunk így! (Persze egyik sem amforás volt!)

Többi illat: a domináns… (nevezzük ásványos illatnak, a gyógyvíz kicsit gáz) szóval ásványos illat mellett elsősorban egy karakteres fűszerességé a főszerep, ami leginkább borsra emlékeztet. Enyhén füstös is (hogy miért, az jó kérdés tekintve, hogy hordót nem látott). Egy csomó ideig csak az illatát figyeltem… Talán még akár sósnak is mondanám egy picikét. Mindenesetre nagyon markáns az illata, már a pohár szájától egészen távol is lehet érezni. Gyümölcsösség vonalon meggyet említhetnénk.

Ízvilág

Ízében mindenféleképpen a már említett ásványossággal kell kezdenünk. A borszótárban már egész sokat írtam az ásványos ízről. Kicsit túl van misztifikálva a dolog, pedig nagyon egyszerű és te is ismered. Gondolj egy magas ásványi anyag tartalmú ásványvíz ízére, mint mondjuk a Balfi vagy a Visegrádi és már tudod is, miről beszélek. A tannin nagyon visszafogott (itt köszön vissza a Frappato), viszont van egy csokoládés beütése. A savak nagyon karakteresek, elsősorban citrusosságot említenék, grapefruit ízt tudnék hozzájuk társítani. Meg ropogós ribizlit. Hogy az milyen? nos vannak a ropogós savak… meg van a ribizli. Es ezek együtt a ropogós ribizli (by Danzinczy). Természetesen száraz a bor, de érezhető valamennyi minimális maradványcukor. Egészen gyümölcsös, leginkább a meggyet emelném ki, de azt nagyon. Az alacsony, 12%-os alkoholtartalom az ízében sem túl domináns.

Sajnálatos módon az erőteljes ként meg kell említeni. Nehéz dolog amforában bort csinálni, közel sem ad optimális körülményeket, minden bizonnyal ezért kényszerültek több kén használatára (illetve ez csak egy feltételezés, de az ízén érezhető a relatív magas kénmennyiség). Kiemelendő még, hogy az alacsony alkoholtartalom és a karakteres savak ellenére a beérett gyümölcs zamata érződik a nedűn.

Bor és művészet

Jelen borunk ízvilágát szemléltetendő, Dieric Bouts Portrait of a Man című képét választottam. Miért? Intellektuálisan minden bizonnyal jó beszélgetőpartner lehet, de ha elképzelem az illatát… nos, az gyaníthatóan eléggé… alternatív!

Verdikt

Megéri az árát? Nos, a termelőtől lehet rendelni €22-ért. Mi €27-ért tudtunk hozzájutni. Ez egy relatív drága bor; relatív, mihez képest persze, mondhatnád. Fogalmazzunk másképp: ennyi pénzért olyan csodás szicíliai borokat ittam már, hogy szinte táncra perdültem. Őszintén bevallom, nekem a bor ízvilága egyáltalán nem jött be, az illata meg főleg nem. Természetesen nem hagyhatjuk ki az értékelésből, hogy hihetetlenül egyedi az eljárás, ezért különlegesség. Szubjektív tényező, de már régóta sóvárogtam, hogy kóstolhassam, így bejön a képbe egy nagy adag csalódás is. Sajnos, még ha ettől az egyéni szoc. problémámtól eltekintek, akkor is azt kell, hogy mondjam, hogy nem ért meg ennyi pénzt. Viszont, amennyiben valami különlegességet szeretnél kipróbálni, akkor ez a bor egyértelműen egy jó választás lehet. Nem, mint gasztroélmény… inkább intellektuálisan.