Szicília borai 2.3 Szellőztetni a Titanicon 300. Cusumano Benuara Tenuta Presti e Pegni Sicilia DOC 2017

ittam: 2019. október

A palack rövid története, hogy kerek tíz napja jöttünk vissza Szicíliából. Ez volt a második látogatásunk és kóstoltam (többek között) egy Nero d’Avolát és egy amforában készült Nd’A – Frappato cuvéet. Ugyanakkor bevásároltam Cusumano borokból, hogy majd itthon kóstolom őket. Legutolsó utazásunkkor ittam tőlük ugyanezen bor 2016-os testvérét és… ez volt az (egyik olyan) bor, amiről az amforás cuvée elemzésemben azt írtam, hogy „szinte táncra perdültem” tőle.

Külön kiemelendő, hogy jelen poszt a 300. vörösbor elemzésem. Ebből jelenleg 106 borelemzésről szóló poszt érhető el online. Azért így fogalmaztam, mert egy-két elemzésben több borról is olvashatsz. Szóval kicsit olyan ez, mint egy szülinapi, vagy évfordulós poszt… Tovább emeli az ünnepi hangulatot, hogy ebben a hónapban értem el először a havi 1000 (tehát ezer) megtekintés feletti számot…

Tehát röviden ezen három ok (Szicília, 300 és 1000) együttesen vezetett ahhoz, hogy ezt a bort válasszam erre a posztra (hiszen kerek számú elemzés révén valami olyat akartam választani, ami alkalomhoz illő). Lássuk hát a nedűt!

---

Cusumano Benuara Tenuta Presti e Pegni Sicilia DOC 2017

Külcsín

Nagyon igényes a csomagolás, az üveg nehéz és vastag falú. Ami roppantul meglepett, hogy nem üvegdugó volt benne, mint a többi Cusumano borban, amit eddig ittam. A ‘16-os Benuara elemzésemben találkoztam üvegdugóval először és nagyon meglepett. Azóta csak pozitívumokat tudok róla elmondani, hiszen légmentesen zár és nem kell fektetve tárolni a palackot, ugyanazokat az előnyöket hozza, mint a tökéletesen működő csavarós kupakok vagy plasztikdugók, csak… sokkal elegánsabb.

Az amúgy dombornyomott és elegáns címkékről csak a legalapvetőbb dolgokkal találkozunk: a 14,5% behemót alkoholtartalom és a Tenuta Presti e Pegni derül ki, ami a szőlőültetvény neve.

Szín

A nedű pohárba töltve… hagyományaimhoz híven a színéről annyit mondanék: „Ahhhhr ez jó lesz!” és Deep Purple – Smoke on the water! Kis komolysággal most írjuk inkább azt, hogy már már feketébe hajló, mély lilás bíbor. A könnyek olyan színezettek és sűrűek, akár a vér és szinte antigravitációsak… Játsszunk egy kicsit! Tippelj hány napig hagyták héjon a szőlőt! A ‘16-os bor elemzését használhatod puskának persze… A verdikt előtt majd segítek, addig is olvass tovább!

Illat

Illatában egyszerre erőteljesen fanyar, savanykás és alkoholos! Az ízvilágánál ezeket még részletezem majd. Az illatot folytatva gyümölcsösség szempontjából erőteljes és savanykás meggyet említenék, van benne egy picike vanília és egy nagyon érdekes fűszeresség, ami elsősorban savanykás paprikára emlékeztet! Simán mondhatunk egy hatalmas adag mentát, eukaliptuszt és szantált is! Bezony! Mindet. Legnagyobb sajnálatomra kevéske ként is. Hosszabb szellőztetés után és közel szobahőmérsékletre melegedve az alkohol kipárolgása erősebben érződik, teltebbé és emiatt kiegyensúlyozottabbá válik az illata, továbbá szederre és fekete ribizlire emlékeztető jegyek is megjelennek, a fanyar gyógynövényesség erősödik. Roppant kellemessé válik az illata.

Ízvilága

A kortyban először a beérett gyümölcs zamata érződik, aztán a hatalmas adag sav gazdag gyümölcsösséggel. Hosszú idő után és a lecsengésében hihetetlen erővel árad szét a tannin nagyon nagyon sok csokoládéval. A savak még mindig érződnek de leginkább eperre és meggyre emlékeztető gyümölcsösséggel. A lecsengés végén a tannint még mindig érezzük, de a hatalmas adag citrusosság visszatér mellé, ami nagyon grapefruitos, egy kicsit citromos és… sós is. Ez utóbbi engem is megdöbbent, persze, szoktak ilyet mondani boroknál, de a valóságban még nem találkoztam vele ilyen erőteljesen. Az ásványosságot is meg kell említenem valahol, most teszem meg.

Az ízeket kibontva: meglepően karakteres, sőt roppant erőteljes a savtartalmának az érzete. Ahogy fent már említettem gyümölcsösséggel (és a beérett gyümölcs zamatával) párosul, így magamat ismételve citrusosság terén grapefruitot és citromot is említenék. További gyümölcsök még a meggy, eper, szeder, ribizli és fekete ribizli.

Amikor a Titanic elsüllyedt azt mondták, hogy pont azért nem látták a jéghegyet, mert tapasztalt hajósok voltak. Akkora hatalmas volt, hogy így már nem látták a szélcsendben, hogy megtört volna rajta a víz. Borunk tannintartalma pontosan ilyen: ellentmond minden tapasztalatnak. Tudjuk, hogy mediterrán bor, tudjuk, hogy szinte fekete mindkét borszőlő héja (később kifejtem majd, de 70% Nero d’Avola és 30% Syrah alkotja), látjuk a pohár falán a sötét könnyeket és mégis… egyáltalán nem érződnek… az elején. Aztán szellőzteted három órát és ott a jéghegy! Ezzel persze előre siettem, visszatérve röviddel a bontás utánra: Szóval, a tanninok a lecsengésben nagyon kellemesen éreztetik magukat, teljesen fekete csokoládéra emlékeztető ízvilággal és egy kevéske dohányos és gyógynövényes fűszerességgel, de mégis sokkal lágyabbak, bársonyosabbak, mint ami ilyen savtartalom mellé kéne. Hogy lehet ez? Válasz a verdikt előtt (nem ér legörgetni, olvass tovább)!

Amint említettem, a nedű zamatos és még egy hangyányi maradványcukor is megbújik benne a korty legelején. Az alkoholtartalma magas (az nem kifejezés). Érezni is, hogy az, de nem veszed észre, mert annyira domináns a nedű citrusossága. Van egy kevéske fűszeressége, de az ízek kavalkádjában ez szinte beolvad, eltűnik. Az ásványosság könnyedén kiérezhető, mert jelentős. Sajnos érződik a kén is valamelyest, illetve végig jelen van egyfajta fémes íz a háttérben, bontáskor erőteljesebben, szellőzés után már kevésbé, de érezhető.

Szellőzés

Érdemes kiemelni, hogy a szellőzéssel miként változik az íze (az illat változásait azon bekezdés végén tárgyaltam). Kb. három órát szellőzhetett és igazán mostanra érte el a leginkább kiegyensúlyozott állapotát. A savak, habár karakteresek maradtak, visszahúzódtak, ugyanakkor a tannin sokkalta markánsabbá vált, de megmaradt fekete csokoládés jellege. Megjelent a gyógynövényekre és dohányra emlékeztető fanyarság is és kiegészült még egy elég erős fekete teára emlékeztető kesernyével és egy kevés füstösséggel is. Tehát attól függően, hogy az ízvilágának melyik végletét (a bontáskori karakteres savakat, vagy a szellőzés utáni kesernyét) részesíted előnyben ajánlott lehet a dekantáló használata. Számomra most érte el a leginkább kellemes állapotát. Lelövöm a poént így a verdikt előtt, de az elején nem igazán nyerte el a tetszésemet. Mostanra viszont…

Terroir és technológia

A termelő weboldaláról derül ki, hogy a cuvéet 70% Nero d’Avola és 30% Syrah alkotja, a nevet adó Tenuta Presti e Pegni szőlőültetvény kb 300 méteres tengerszint feletti magasságon van (és amúgy Palermotól délnyugatra). Kézzel szüretelik, a Syraht augusztus utolsó tíz, a Nero d’Avolát pedig szeptember első tíz napján. 7°C-on hagyják héjon… na mit tippeltél? Kerek kettő(!) napig! Bezony! Az alacsony hőmérséklet megakadályozza, hogy a bor forrásnak induljon, továbbá a színanyag sokkal gyorsabban oldódik ki, mint a tanninok. Ez az oka annak, hogy a nedű színe ennyire erőteljes, míg a tanninok csak mérsékelten érződnek (bontáskor persze).

Az oldalukról kiderül még, hogy volt almasavbontás és, hogy a nedű 80%-a acéltartályban, míg 20%-a húsz hektós hordókban forrt ki végül.

Habár nem szoktam ételpárosításról írni, de ehhez a borhoz nagyon, de tényleg nagyon megy a csilis fekete csoki! Érdemes lehet még fűszeres és húsos olasz tészták, vagy akár Pármai sonka mellé fogyasztani.

Bor és művészet

A bor ízvilágának képi ábrázolásához a Lot és lányai című festményt választottam, ami a Dallas Museum of Art-ban látható. A választás oka, hogy jelen borunk férfias és karakteres, mint a képen látható férfi. A kép egy bibliai történetet ábrázol és be kell, hogy valljuk, voltak azért elég vad sztorik abban a bizonyos könyvben… Ha angyalok porig égetnék lakóvárosomat és ezt látván az asszony sószoborrá változna, nekem biztos nem az lenne az első dolgom, hogy menekülés közben vigyek magammal bort, de… de rólam nem is írtak bibliai sztorit. Inkább értékeljünk!

Verdikt

Megéri az árát? Nos, többnyire 11 Eurót kérnek érte, bevallom elhagytam a számlát, és nem emlékszem, de hasonló áron vehettem, talán egy kicsivel kevesebbért. Alapvetően nagyon pozitívan voltam elfogult ezzel a borral, ezt most megpróbálom félretenni. Ez egy komplex ízvilágú, telt, testes és gyümölcsös bor, hatalmas alkoholtartalommal. A savai nagyon markánsak (elsősorban bontáskor), a tanninok erősségének érzetét nagy mértékben befolyásolja a szellőzés mennyisége és (természetesen) a fogyasztási hőmérséklet is. Mivel én a dominánsabb tanninokat részesítem előnyben, a hozzám hasonlóaknak inkább szobahőmérséklethez közelebbi fogyasztást ajánlanék hosszabb szellőztetés után. Viszont hosszabb szellőzéssel teljesen átalakul, beérik. A tannin sokkal jobban kiegyensúlyozza a savakat, sokkal erőteljesebben kijön a dohányos ízvilága. Erről arra következtethetünk, hogy nagyon is érdemes lehet eltenni tizenegynéhány évre, mert megfelelő tárolási körülmények között ez a bor olyan ízorgiát lesz képes produkálni, hogy… szóval nagyon. Egy szó, mint száz (vagy háromszáz, ha-ha), roppantul megéri és ha van rá lehetőséged nagyon érdemes lehet betárazni belőle… ünnepekre. Mondjuk a kilencszázadik borelemzésre.