Szicília borai 2.4 – Bürokrata bőrdzsekiben 305. Cusumano Syrah 2017 Terre Siciliane IGT

ittam: 2019. november

A palack rövid története jelen esetben hosszú. A pár héttel ezelőtti szicíliai utazásunkkal kezdődik, amit nevezhetnék hosszú lecsengésűnek, mivel hoztam haza három üveg bort, hogy azokat itthon kóstoljam. Jelen borunk a második ezek közül. Ugyanettől a pincészettől (Cusumano) hoztam haza egy üveg 2017-es Benuara Tenuta Presti e Pegni-t, aminek még úgy is hosszú a neve, hogy lerövidítettem. Idén év elején ugyanezen borból kóstoltam a 2016-osat is és… röviden összefoglalva számomra az olyan mediterrán borok megtestesítőjévé vált, amiket olyannyira szeretek. Persze említésre méltó, hogy Szicíliában kóstoltunk (jó hosszú sóvárgás után) amforában készült bort is, ami Cos Pithos Rosso 2016 névre hallgat. A posztból kiderül, miért lehetünk hálásak, hogy a rómaiak elkezdték tölgyfahordókban készíteni a bort amforák helyett! Nézzük jelen borunkat!

Külcsín: már nagyon vártam, hogy üvegdugós Cusumano bort is bontsak ismét! A 2016-os Benuara Tenuta… üvegdugós volt, életemben először akkor találkoztam ilyennel. Érdekes módon a ‘17-es parafadugós volt.
Az üvegdugó hatalmas előnye a parafával szemben, hogy nem szárad ki, ha állítva tárolják a palackot és sokkal elegánsabb (no, meg persze drágább is), mint a csavarós kupak és a plasztikdugó. Teljesen légmentesen zár (nem úgy, mint a parafa) ezért nagyon is javasolt lehet a dekantálás jelen borunknál, fiatalságának ellenére. A palack többi tulajdonsága nagyjából átlagos, a címkéket modernnek és dinamikusnak mondanám. Szerintem sokkal jobb választás lett volna valami tradicionálisabb megoldás, de ízlések és pofonok. A hátsó címkéről kiderül a 14%-os alkoholtartalom.

Pohárba töltve a nedű az egészen mély már-már sötét lilába forduló bordó színben tündököl. A könnyek színezettek és roppant komótosan csordogálnak csak lefelé. Illatában telt, gyümölcsös, meglepően édeskés (hiszen csontszáraz a bor), florális (orgonát és rózsát idéz) és fűszeres is. Gyümölcsök terén elsősorban meggyet említenék, de mondhatunk fekete ribizlit is. Fűszernek pedig említsünk borsot, csillagánizst és egy picike eukaliptuszt. Az alkohol kipárolgása bódító erősségű. Szellőzéssel egyre dominánsabbakká válnak a fanyar, elsősorban dohányra emlékeztető illatok és megjelenik egy picike földesség is. Számomra nagyon kellemes.

Ízében roppant telt és érezni a beérett gyümölcs zamatát. A savai meglepően karakteresek (meglepő, hiszen mediterrán bor), de mivel a tanninok is impozánsak (igen, tudom, hogy szóvirág, de néha azért kell az is nem?) és az alkoholtartalma is magas, kiegyensúlyozott az ízvilága. Tannin terén említhetünk fekete teát, fekete csokoládét, dohányt és kávét, gyümölcsökben pedig mindent, ami fekete: fekete ribizli, fekete meggy elsősorban, de egy kevés szilva is előbukkan. Csak, hogy írjak valami polgárpukkasztót is: gránátalma! Bezony! (Pont Palermoban az egyik helyi piacon lehetett inni frissen préselt gránátalma levet amúgy.) Az illatában említett floralitás az ízében is megjelenik, így az orgona illatáról asszociálhatunk a nedű ízére. A fűszeressége elsősorban paprikát idéz. A magas alkoholtartalom az ízében is tüzesen érződik. Szellőzéssel az ízek is a fanyar-dohányos irányba tolódnak, megjelenik még a fekete olívára emlékeztető íz is. A nedű lecsengése hosszú.

A pincészet weboldalára tévedve a meglepetés az, hogy olyannyira a cuvéekre fókuszálnak, hogy egyetlenegy olyan boruk sincs fent, ami egy borszőlő nedűjéből állna csak. Gyanítom, a bor készítésének eljárása hasonló lehet, mint a Benuara-nál (többek között azért, mert a Syrah 30%-ban annak is az alkotóeleme), tehát vélhetően nagyon alacsony hőmérsékleten hagyják héjon (és teszik ezt roppant kevés ideig, mondjuk két napig), hogy a színanyag jobban oldódjon ki, mint a tannin (hiszen van belőle így is elég). Gyanítható még továbbá, hogy ez a szőlő is relatív magas tengerszint feletti magasságon termett, vastagabb héjú bogyót és ezáltal karakteres tanninokat eredményezve. Apróság, de a bor geekeknek feltűnhetett, hogy jelen borunknál a besorolás IGT, míg a Benuara-nál ez DOC volt. Gyaníthatóan a DOC eredetmegjelöléssel járó bürokráciai útvesztők és a papírozás anyagi vonzata lehetett a fő ok amiért jelen borunk nem rendelkezik DOC besorolással és biztosra venném, hogy ez a Syrah az a Syrah, ami a Benuana közel egyharmadát adja. Minden bizonnyal a nedű acéltartályban forrhatott ki (vállveregetés magamnak, az internet bugyrai szerint öt hónapot töltött acéltartályban, mielőtt palackba került és igen, Őt is csak két napig hagyták héjon), megőrizvén a gyümölcsös ízeket.

A verdikt előtt egy picike ételpárosítás: habár fűszeres, paradicsomos, húsos tésztaételek mellé tökéletes választás lehet, egyszerűen kiabál a fekete csokoládé után! Persze, levegőn érlelt vagy füstölt sonka mellé is nagyon jó lehet kortyolgatni, de… de fekete csoki!

Verdikt: Megéri az árát? Többnyire €8,5 körül mozog, mi is valami hasonló áron vehettük. Számomra – amint azt már feljebb említettem – a mediterrán borok tüzes ízvilágának egy kiváló képviselője, így szerintem az árát teljes mértékben megéri! Kellemesen gyümölcsös, nagyon telt és testes. Amit viszont érdemes lehet figyelembe venned, hogy a roppant erőteljes… illetve bocs, impozáns tannintartalma nem mindenkinek jön be. Ízvilágában a Sauska Kékfrankos, Merlot, Cabernet Franc 2014-es cuvéehez hasonlítanám és ott is ezt hangsúlyoztam ki. Itt még annyival egészíteném ki a mondandómat, hogy szellőzéssel az ízei még inkább a fekete teás, roppant markáns tannin irányába mozognak. Kicsit olyan ez, mint a bőrdzseki+napszemüveg combo a macsóknál… bőrnacival már sokaknak túlzás.