Szicília borai 2.5 – A szilaj olasz testvér 309 Nicosia Pinot Nero 2018 Terre Siciliane

ittam: 2019. november

 Nicosia Pinot Nero 2018 Terre Siciliane
Nicosia Pinot Nero 2018 Terre Siciliane

A palack rövid története a legutóbbi szicíliai utazásunkkal kezdődik. Két üveg Cusumano bort (képeiket a poszt szövege mellett elszórva találod, hivatkozásokkal az elemzésükre) hoztunk haza és Őt. Eredetileg kint akartam felbontani, ezért csináltam a borítóképet is a tengerparton, de aztán meggondoltam magam. A májam lájkolta ezt. Kis kiegészítés az elemzés sorszámáról (309.): a Beaujolais áradat előtt bontottam, kóstoltam és jegyzeteltem, de csak mostanra tudtam befejezni és feltölteni azt.

A Cusumano Benuara Tenuta Presti e Pegni Sicilia DOC 2017 elemzésem borítóképe
kattintva elérheted
A Cusumano Benuara Tenuta Presti e Pegni Sicilia DOC 2017 elemzésem borítóképe
kattintva elérheted

Bevallom, a boltban a palack egyáltalán nem volt szimpi és csak egy okból vettem meg: Pinot Nero. Igazából Pinot Noir persze, de az olaszok Pinot Nero-nak hívják. Vajon milyen mértékben befolyásolja a nedű ízét a terroir? Elöljáróban elég annyi, hogy kóstolás közben egyszer átfutott az agyamon: minden szicíliai bornak lenne egy karakteres Nero d’Avola beütése? Vagy átfogalmazva a kérdést: a Nero d’Avola azért olyan, amilyen mert ott terem? De ne szaladjunk ennyire előre!

Külcsín: a palack dombornyomott, az elülső címke elegáns és fekete csak, hogy ne tudjam rendesen lefényképezni. A név alatt rövid leírást találunk és nem kell sokat tudnunk olaszul, hogy kihámozzuk a lényeget: burgundi eredetű de mára nemzetközivé vált borszőlő, a nedű elegáns és komplex. A hátsó címkén kapott helyet a 13% alkoholtartalom jelzése, meg egy térkép, ha nem tudnád, hol a sziget.

Pohárba töltve a nedűt, az közepesen mély rubin színben pompázik, a könnyek színezettek és csak komótosan csordogálnak lefelé a pohár falán. Illatában nagyon (de kellemesen) fanyar, elsősorban dohányos, gyógynövényes jegyekkel, ugyanakkor van egy fűszeressége is, amiről a pinea erdő illatára asszociálnék. Ha valami vadabbat is szeretnénk mondani, akkor fekete olíva (igen, még mindig az illatnál tartunk). A már-már alulról átlagos alkoholtartalom kipárolgása karakteresen érződik. A sor végére írjunk még egy kis borsot is és annak ellenére, hogy kevés időt töltött csak hordóban (később kifejtem) engedjük meg magunknak azt, hogy egy kevés füstös és tölgyes illatot is megemlítünk. Bontáskor érezhető volt még meggyes gyümölcsösség is.

A Cusumano Syrah 2017 Terre Siciliane IGT elemzésem borítóképe
kattintva elérheted
A Cusumano Syrah 2017 Terre Siciliane IGT elemzésem borítóképe
kattintva elérheted

Ízében nagyon gyümölcsös, elsősorban a meggy uralja a terepet, de nyugodt szívvel említhetünk málnát, egy hatalmas adag fekete ribizlit és fontos kihangsúlyozni a beérett gyümölcs szinte már mézes zamatát. Sőt, mondjuk azt kerek perec, hogy fekete ribizli lekvár! A sor végére odabiggyeszthetjük még az epret, leginkább szárítva. Végigolvasva a fentieket, azt gondolnád, hogy a bor ízvilágának karakterét a gyümölcsösség adja, pedig ez nem (teljesen) igaz. Ízvilágának tannin vetülete is legalább ugyanilyen jelentős. Itt elsősorban gyógynövényeket említhetünk, de jár mellé egy jó adag fekete csokoládé, fekete tea és fekete olíva is! Savai szintén nagyon karakteresek, talán egy hangyányit dominánsabbak a tanninnál, citrusokat említhetünk: grapefruit és grapefruit mag. Az alkoholtartalma csak papíron visszafogott. Ízében roppant tüzesen érződik! Bontáskor maradványcukor tartalma magasnak tűnt (száraz bor, a biztonság kedvéért leírom), ez szellőzés után ment át a lekváros telt ízekbe. Ásványossága nem kirívó ugyan, de érezhető. Lecsengése meglepően hosszú, először a grapefruitot idéző savak dominálnak, majd átadják helyüket a fekete csokis tanninnak.

A Nero d'Avola Morgante Vendemmia Sicilia 2017 elemzésem borítóképe
Még kint fogyasztottuk, de nem lenne teljes jelen elemzés legalább egy Nero d'Avolára mutató link nélkül
A Nero d’Avola Morgante Vendemmia Sicilia 2017 elemzésem borítóképe
Még kint fogyasztottuk, de nem lenne teljes jelen elemzés legalább egy Nero d’Avolára mutató link nélkül

A termelő weboldala sok információval szolgál, de csak olyan olaszosan, kelekótyán: október második-terza (olaszul harmadik) hetében szüretelik a szőlőt, ami vulkanikus talajon, 650-700 méter tengerszint feletti magasságon termett. Külön kihangsúlyozza a talaj magas ásványi anyag tartalmát. 8-10 napig hagyják héjon, majd acéltartályokba kerül. Két hónap azért jár neki hordóban is.

Verdikt: Megéri az árát? Mivel rossz blokkot hoztam haza (olaszosan, kelekótyán), a neten kell keresgélnem árat. A különböző olasz webshopokban 4.5 Eurónál indul. Szerintem mi olyan €5.50 körül vehettük. Ezt az árat teljes mértékben megéri. Külön élmény lehet azoknak, akik (azt hiszik, hogy) jól ismerik a Pinot Noirt! PN, semmi kétség, de nem a tipikusan elegáns visszafogott stílusban (akármit is mondanak a címkén). Teltebb, vadabb, sötétebb és sokkal karakteresebb, mint északabbi társai (mármint Szicíliától északra… onnan szinte minden európai hely északra van amúgy is).

Reflektálva a fent feltett kérdésre a terroirral kapcsolatban: ha Nero d’Avola nem létezne, csak Noir de Bourgogne, továbbá Pinot Noir nem, helyette csak szicíliai Pinot Nero lenne fellelhető… biztos az lenne a kedvencem! Csak nehogy túl sokan háborodjanak fel ezen a mondatomon.

2 Comments

Add Yours →