Szilveszteri pezsgőmustra 3. rész: 324. Sauska Rosé Brut Méthode Traditionnelle – Nőstény vérfarkas

kóstoltam: 2019. december – 2020. január

Miféle szilveszteri pezsgőmustra az, amit szilveszter után két nappal töltök fel? Szilveszter utáninak persze nem nevezhettem volna. Sebaj, haladjunk a szokásos sorrendben!

Külcsín: A palack teljesen színezetlen és természetesen nehéz és vaskos. A tradicionális eljáráshoz erre szükség is van. Ha érdekel, mi is az; hogyan készül a pezsgő, olvasd el a Champagne Comte de Brismand Brut Reserve pezsgőről szóló bejegyzésem! Az elülső címke a szokásos Sauskás lyukkal van ellátva, ezt leszámítva túlontúl egyszerű. A hátsó címke a 12%-os alkoholtartalomra szorítkozik és Tokajt említ. Természetesen parafadugó zárja a palackot.

Pohárba töltve a nedű hagymahéj színben pompázik. A szokásom kedvéért megemlíteném, hogy csak a fénykép elkészítésének idejére került pezsgős pohárba, pezsgőt célszerű fehérboros pohárból kóstolni, én jóformán mindig így teszek. Miért és hogyan? Olvasd el a Kék Hungária Extra Dry elemzésemben! A tárgyra visszatérve a könnyek roppant teltek és meglepően lassúak!

Az illata megér egy külön bekezdést! Hihetetlenül animális, sőt bőrös! Találunk itt mandulás, sőt dohányos fanyarságot bőven. Az alkohol kipárolgása egész erőteljesen érződik (habár érdemes megjegyeznem, hogy a fényképek kedvéért csak kicsit szobahőmérséklet alatt fogyasztottuk a nedűt, hogy ne csapódjon ki a pára a pohár falán). Szóval, a fent említett extra karakteres illatok mellett megbújik egy kevéske gyümölcsösség is. Mindenféleképpen kiemelném, hogy az illata olyannyira szélsőséges, hogy Rita szimplán lebüdösözte. Na, azért ez csúnya túlzás, de valóban megbújik ott egy picike ázott kutya. Tehát az illata alapján simán kijelenthetjük, hogy olyan, mint egy nőstény vérfarkas. És még nem beszéltünk az ízekről!

Mindenféleképpen a pezsgő szénsavtartalmával kell kezdenem. Olyan, mint a nedű ízvilágának többi vetülete: olyan erőteljes, hogy már lassan a bántó kategóriába csúszik át. Ettől függetlenül a nedű kellemesen gyümölcsös, először savanykás cseresznyét és ribizlit emelnék ki. Majd (pezsgőkre jellemzően magas) savassága miatt természetesen a karakteres citrusosságot, elsősorban grapefruitot. A fanyar ízek ugyanúgy képviseltetik magukat, így említhetünk grapefruit magot és mandulát is. Brut pezsgő révén maradványcukor tartalma nagyon alacsonynak érződik (a brut pezsgők cukortartalma 0-12g/l között van, ez egy bornál már félszáraz lenne, viszont a pezsgők magas savtartalma borít egyet az ízérzékelésünkön és nem érezzük annyira édesnek. Ha érdekelnek a részletek, a Champagne Comte de Brismand Brut Reserve című bejegyzésemben találsz még infot).

Ha már inforól van szó, a Sauska oldalán találunk bőven. A fent említett cukorral kapcsolatban megtudhatjuk, hogy a Dosage 9g. (Titrálható) savtartalma 7,13 g/l, ha nem pezsgő lenne (hanem bor), mondhatnánk, hogy húzós. Így mondjuk azt, hogy karakteres. Chardonnay, Pinot Noir, Furmint és Hárslevelű cuvéeről van szó, természetesen Tokaj területén termettek és a nedű 15 hónap (palackos) érlelést kapott. Az online adatlapja 12,5%-os alkoholtartalmat említ. Könnyen meglehet, hogy csak a kerekítés miatt magasabb, mint ami a palack címkéjén szerepel, ízvilágából bőven kitelik még plusz fél százalék.

Verdikt: Megéri az árát? Nos, ildÁéknál most egy híján 4000ft-ot kértek érte. A válaszom előtt összegeznék. Annyit mindenféleképpen érdemes leszögezni, hogy egy nagyon karakteres nedűről van szó. Nekem alapvetően bejött az ízvilága, mert közel sem uniform, viszont ha baráti összejövetelre vinnél belőle ne lepődj meg, ha a társaság az édeskésebb, gyümölcsösebb ízvilágú pezsgőkhöz szokott (elsősorban fiatalabb és hölgy) tagjai nem fogják túlzottan szeretni. Inkább egy wine geekeknek való pezsgő. Velük aztán lehet vitatkozni, hogy az illatában ez ázott kutya vagy animális-bőr. Nőstény vérfarkas vagy karakán domina. Nekem nagyon foxy! (szójáték: borok esetén ázott kutyának fordítható, ha hölgyekre használják azt jelenti… igencsak vonzó. Persze a magyarázattal már nem annyira vicces egy vicc, de máskülönben úgy járnék, mint nyáron, amikor napokig nevettem – egyedül – azon, hogy Tempranillo rozét(!) ittam Görögországban(!), ráadásul félédeset!)