Szíven talál? 315. Beaujolais Nouveau 2019 (Les Coups de Coeur)

kóstoltam: 2019. november

Igen, jól látod, még a múlt hónapban kóstoltam. November utolsó hetében Beaujolais Nouveau őrület volt a világon mindenütt (erről részletesebben olvashatsz a Vignerons de Bel-Air Beaujolais Villages Beaujolais Nouveau 2019-ről szóló posztomban), de mivel késtem két hetet a feltöltéssel, a kutya sem fog rákeresni a neten, mert most már télapó, meg karácsony őrület van. Pedig a palack rövid története most kifejezetten érdekes. Ajándékba kaptam, egyenesen Franciaországból érkezett!

Tekintettel arra, hogy a fentiek miatt (gondolom) csak azok fogják elolvasni a posztot, akik amúgy is sok írásomat olvassák, „szakmázzunk” egy kicsit!

Bor PH érték, titrálható savtartalom és kéntartalom „ránézésre”

Bátorság kellett ahhoz, hogy ilyen címet adjak, innen nehéz lesz nem egy oltári nagy ökörnek tűnni! Ahogy az ember egyre több bort kóstol, képes egyre objektívebben (fontos, hogy csak „egyre” és sosem teljesen!) megítélni a bor ízének különböző vetületeit, mint a savtartalom, maradványcukor s a többi. Az orrunk és a nyelvünk egy precíz vegyi labor, ezért nem pusztultunk ki évezredekkel ezelőtt, amikor az erdőben élet-halál kérdése volt, hogy helyesen ismerünk-e fel egy gombát, termést vagy növényt. A fenti állítással az „okosok” is egyetértenek, habár sokan húzni kezdik a szemöldöküket, ha egy bor illata alapján a tannin tartalmára már kóstolás előtt utalást teszel. Továbbá, egyenesen óva intenek attól, hogy a bor színéből következtetve annak ízvilágára bármilyen „előrejelzést” mondjunk. Habár többé-kevésbé igazuk van, azért motoszkál az ember fejében, ha kifejezetten sötét színű bort lát magas tannin, ha túlontúl világosat (vagy inkább fakót) magas savtartalomra asszociál (még ha nem is beszél róla). Ez ösztönös. Miért?

Nos, mielőtt a részletekre rátérnénk, egy emlék: talán még általános iskolában lehetett, amikor a biosz vagy kémiatanár a lakmuszpapírról beszélt. Működési elvét magyarázva azt hozta fel példának, ha a fekete teába citromlevet öntünk, az jelentősen fakít a színén. A jelenséget a citromlé savasságának tulajdonította. Emellett persze ösztönösen tudjuk, hogy ha világosabb egy gyümölcs, az gyaníthatóan kevésbé érett és ebből fakadóan savasabb, kevésbé telt az íze is. Na, és a bornál?

Amint mondtam, a szakértők óva intenek az ilyesféle általánosításokról, DE egyáltalán nem alaptalanok a természetes ráérzéseink. Mondjuk azt, hogy sokszor beválnak, csak nem mindig. A Grapes című borászati szakkönyv elég sokat foglalkozik a bor színét adó polifenolokkal. Több típusuk is van és bizonyos típusai érzékenyek a nedű PH értékének változásaira, egyszerűbben fogalmazva: világosabb lesz a nedű, ha savasabbá válik. A könyv írói megemlítik továbbá, hogy a kénnek (a borkészítés során többször adnak ként a borhoz és a hordókat is azzal kezelik, persze ezt úgy is tudod) is erőteljes fakító hatása van.

Összegezve a fentieket, elmondhatjuk tehát, hogy van összefüggés a nedű színe és savassága, továbbá annak kéntartalma között, de azt egyéb tényezők is befolyásolják. Az „egyéb” nem azt jelenti, hogy elhanyagolható, hiszen a borszőlő típusa (nem, nem arra gondoltam, hogy fehér-e) és a bor készítésének több lépése (például a héjon hagyás hossza, szűrés) is befolyásolja azt. Tehát természetes ráérzésből ráhibázhatunk az igazságra, de sokkal árnyaltabb a helyzet, mint elsőre tűnik. Szó szerint. Hogy miért írtam erről pont most? Nos… nézzük a nedűt!

Beaujolais Nouveau 2019 (Les Coups de Coeur)

Beaujolais Nouveau 2019 (Les Coups de Coeur)
Beaujolais Nouveau 2019 (Les Coups de Coeur) ferdén fotózva

Külcsín: egyszerű, vidám, bohókás címke már-már olvashatatlan betűtípussal. Az üveg nyakán egy cetli, innen tudhatjuk meg, hogy a vEAzérár (tudom, nem voltam kreatív a fordítással) szupermarket kínálatában található. Olvashatjuk rajta még egy sommelier nevét (Őt ábrázolja a rajzocska is), továbbá a „Les Coups de Coeur” kifejezést is. Az “un coup de coeur” szó szerint fordítva azt jelentené, hogy valami szíven üt, vagy szíven talál, de természetesen romantikusan és átvitt értelemben használják a franciák: szíven talál, tehát beleszeretsz. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a wordreference szerint a „coup” a szlengben… szóval kufircolást is jelent.) Beleszeretsz ebbe a borba?

Pohárba töltve a nedű egészen világos, fakó rubin színben pompázik, már-már sötét rózsaszín! Igen, nyugodtan vond le a következtetéseket! (Viszont azt se felejtsd el, hogy a Gamay borszőlő alapjáraton világosabb színű borokat ad!) Illatában amúgy kifejezetten kellemes és tipikus Beaujolais, tehát cukorkára, pillecukorra emlékeztet az illata, eperrel, banánnal, sőt még egy kicsi kókusszal is!

Ízében? Kitalálod? Borzoljuk a kedélyeket, kezdjük a gyümölcsös ízekkel! Nagyon kellemesen gyümölcsös és könnyed a bor, elsősorban epret, sőt szárított epret említenék, emellett még fellelhetünk egy meglepő fekete ribizli joghurtot idéző ízt is! Egy kevéske maradványcukrot is találunk az ízében, de minden bizonnyal száraz a bor. Természetesen a tannintartalma abszolút visszafogott (a fekete ribizli íz ellenére). Savtartalma jelentős. Nagyon. Sajnos a kén is sokkalta erősebben érződik, mint az még komfortos lenne.

Verdikt: Megéri az árát? Nos, vEAzéréknél egy cent híján €4-t kértek érte, habár 2+1 akcióban kínálták… lehet matekozni, az egyszerűség kedvéért vegyük a €4-t alapul! Az ízvilágának gyümölcsös oldala tipikus Beaujolais, ez egy pozitívum. Az ára nagyon kedvező. Viszont a túlontúl karakteres savassága és roppant kéntartalma megnehezíti a válaszadást. Mivel (kéntartalma miatt) jó szívvel nem tudom azt mondani, hogy igen… ezért engem nem talált szíven, így a válaszom szívbe markoló.

1 Comment

Add Yours →