Szorgos banditák és hála 344. Viognier Domaine Chirol 2001

kóstoltam: 2020. március

A palack rövid története, hogy ajándékba kaptam. Egyenesen Franciaországból érkezett, megfelelő körülmények között, borospincében volt tárolva végig, külön érdekesség, hogy termőterületétől nem is annyira messze.

Pál fordulat

Ha sokat olvasod az oldalt, minden bizonnyal feltűnt, hogy csak a legkivételesebb esetekben szoktam fehérekről írni. Ez egyszerűen a személyes preferenciámból fakad: számomra a fehérekben egy dimenzióval kevesebb van, mint a vörösekben. Ízlések és pofonok. Miért ez az elemzés mégis?

A történetet egy látszólag távoli pontról kell kezdenünk. A novemberben, majd később decemberben is robbanásszerűen megugró nézettség egyfajta kényszerpályára állított: elkezdtem azokról a borokról írni, amikre nagy volt az érdeklődés, pedig…

Pedig annak idején egyetlen céllal hoztam létre a jegyzeteimet, majd a blogot: hogy tanuljak.

Az utóbbi hetek eseményeinek következtében egy picit megálltam és átgondoltam a dolgokat. Szükségét érzem, hogy fehérek terén is bővítsem a tudásomat és mikor lenne rá jobb lehetőség, mint most amikor amúgy is fölösleges lenne a közérdeklődés igényeire fókuszálni: ameddig nincs a címben a korona, vagy a vírus, most egy jó darabig a kutyát nem fogja érdekelni mit irkálok. Spoiler alert: a számomra legértékesebb bejegyzéseim mind ilyen helyzetekben születtek! Na, nézzük a bor… helyett a bevezetőt!

Viognier

Viognier illusztráció a wikipédián
attribution: Pierre Viala et Victor Vermorel, Editeur Masson, Paris / CC BY-SA (https://creativecommons.org/licenses/by-sa/4.0)
Viognier illusztráció a wikipédián

A Viognier (ejtsd: viɔɲje) borszőlő, jelen borunk alapanyaga már nevének hangzásában is francia. Habár az újvilágban is roppant elterjedt, a világ össztermelésének több mint egyharmada még mindig Franciaországban van. A története roppant érdekes. Valószínűsíthetően a mai Horvátország, az akkori Dalmácia területéről származott, a rómaiak vitték a Rhône völgyének területére. Illetve… egy történet szerint egy római hajón tartottak a tőkék Beaujolais felé, hogy ott Syrah tőkékkel együtt betelepítsék őket, amikor banditák támadták meg azt. Minden bizonnyal szorgalmas és/vagy előrelátó borász banditák lehettek, mivel a régió hemzseg a Viognier és Syrah tőkéktől!

Sztoriból persze nincs hiány, egyesek arra vezetik vissza a borszőlő nevét, hogy a rómaiak – mivel roppant nehéz és körülményes volt a tőkék megfelelő kezelése – csak úgy emlegették a borszőlőt, mint „via Gehennae”, ami laza fordítással (és egy jó adag túlzással) a pokolba vezető útnak felel meg. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Meg Viognier-val.

Egy apróság: valamiért a francia borok és borrégiók bővelkednek a jó sztorikban. Olvasd el például a Drasztikus marslakók és villám pápák 236. Châteauneuf-du-Pape Jean-Paul Versino 1989 című bejegyzésemet! Vajon miért van ez? Nos, a válasz egy jó hosszú bejegyzést is megérne, most nem untatlak (csak viccelek, tudom, hogy tűkön ülsz, legyen ez egy cliffhanger – kő másképp).

Visszatérve a borszőlőre, ha könnyen szeretnéd megjegyezni, hogy milyen, én az alábbi (orbitális általánosítás – előre szólok) elmefiókba raknám be: hasonló, mint a Chardonnay, csak aromatikusabb, de inkább hordó nélkül és néha nem szárazan.

Kicsit részletesebben: Jellemzően testes, akár olajos érzetet keltő (eljárás, évjárat és millió más dolog függvénye) borokat ad fehérekhez képest relatív magas alkoholtartalommal, illata gazdag, leggyakrabban barackot, körtét és floralitást említenek itt, továbbá hangsúlyozandó a nedű ásványossága is. Gazdag illatának megőrzése miatt kevésbé jellemző, hogy hordós érlelést kap (ha már a Chardonnay-vel hasonlítottuk össze).

Domaine Chirol

Relatív ismert bortermelő, St. Joseph-ben vannak szőlei. Viognier tekintetben, régi vágású édes borokat készít, hordós érlelés nélkül. Érdekes tény, hogy vöröseket sem szereti hordóban érlelni.

2001

Viognier Domaine Chirol 2001
Viognier Domaine Chirol 2001

Jó évjárat száraz nyárral, szeles szeptemberrel. Bő termés volt. Itt emelném ki a bor korát. Alapvetően fehéreknél az optimális kor sokkal rövidebb, mint a vöröseknél. Szokták hangsúlyozni, hogy a maradványcukor kitolja azt a bizonyos optimumot. Jelen nedű bontáskor tiszta színű volt, üledéktől és zavarosságtól teljesen mentes. A dugó ép, nem száradt ki egyszer sem, persze érződik azért már rajta, hogy koros. Egyértelmű, hogy megfelelő körülmények között tárolták. A többi info a verdiktben. Illetve, öreg bor révén a verdikt helyetti utolsó bekezdésben. Na, nézzük az elemzést!

Viognier Domaine Chirol 2001

Viognier Domaine Chirol 2001
Gyertya és unortodox könnyek
Viognier Domaine Chirol 2001
Gyertya és unortodox könnyek

Pohárba töltve a nedű közepesen sötét szalmasárga színben pompázik egy kevéske zöldes árnyalattal. A pohárban forgatva kifejezetten olajos érzetet kelt. A könnyeknek elég sajátságos mozgásuk van a pohár falán: nem a szokásos „boltíves-templomablakos” formákat rajzolják ki, sokkal inkább úgy tudod elképzelni, mintha inkább kontinensek jelennének meg a pohár falán. Ezután a megmaradt könnyek a helyükön maradnak, nem igyekeznek sehova.

Írtam ezt tegnap, amikor szoba-hőmérsékletű volt a bor a fényképek miatt (ne csapódjon le a pára a pohár falán). Mára, lehűtve a könnyek „normálisan” viselkednek, teltek és komótosan csordogálnak csak a pohár falán. Utána jön a térképészkedés.

Illatában a meglepővel kezdem, jó? Gyömbér! Na, ezt emésztgesd, emellett csak a többé-kevésbé szokványos illatokkal találkozhatunk, mint a sárgadinnye és a sárgabarack. Természetesen ott van még az illatában az öreg fehérekre jellemző enyhén kompótos beütés is. Meglepő info, de jót tett neki a szellőzés. Tegnap bontottam, visszazártam a palackot így csak annyit szellőzött, amennyi levegő a palackban maradt. Nagyon kikupálta az illatát! Jellegében még mindig a gyömbért emelném ki leginkább, de mellette megjelenik egy Cognac-os beütés is.

Ízében gyümölcsből leginkább sárgadinnyét emelném ki, de mellette egyértelműen érezhető még a körte és a barack is. Elsősorban őszibarackot mondanék. Természetesen édes, desszertbor, de még nem gejl (persze ez is ízlés kérdése). Kevéske fűszeresség, mondjunk ma is gyömbért. Alkoholtartalma többé-kevésbé átlagos (12,5%), ízében is csak ennyire érződik.

Bontáskor volt egy nagyon kellemes fanyar vetülete az ízének, említhetünk ezen a vonalon diót és mandulát is. Sajnos hosszabb szellőzéssel ez teljesen a háttérbe szorult, illetve egy kicsit át is alakult, most már inkább barack magot emelnék ki. Ízében a savakat képtelenség kiérezni a jókora maradványcukor tartalom miatt, de egy kevéske citromhéj beütést említhetünk azért. A beérett gyümölcs mézes zamatával együtt simán mondhatunk citromos süteményt! Erre dob rá a krémesség érzete is a nedűben. A visszafogott, de érezhető ásványosság zárja a sort.

Lecsengése kifejezetten hosszú és a savak karakteresebbé válnak, itt már több citrust is megkockáztatnék, leginkább mandarint. A fanyarság is visszatér, elsősorban dió formájában. Értékeljünk! Illetve…

Öreg bor révén a szokásos verdikt elmarad. Amit mindenféleképpen kihangsúlyoznék, az két tévhit (részemről is, gyakorlat teszi a mestert, hangsúly a gyakorlat szón):

Az első, hogy fehér borokat nem célszerű dekantálni. Egyértelműen nagyon jót tett a nedűnk számára a szellőzés. Bontáskor volt azért egy funky illata, ez mostanra sokat szelídült és a bor mind ízében, mind illatában kiteljesedett. Természetesen egyértelmű tényező, hogy öreg borról van szó.

A második, hogy fehér bor révén úgy gondoltam bontás előtt, hogy már bőven túl van az optimum ponton. Tény, hogy célszerűbb lett volna pár évvel ezelőtt felbontani, de a nedű tökéletes tisztasága, lerakódásoktól és zavarosságtól való mentessége is azt bizonyítja, hogy még időben kaptuk el. Kis szexepil már van ugyan, de a tökéletes élet unalmas lenne.

Természetesen a verdikt elmarad, nem is nézek utána a palack értékének, mert felesleges. Kifejezetten hálás vagyok, hogy egy régi vágású Viognier-t kóstolhattam átvitt és gyakorlati értelemben is. A maihoz hasonló időszakokban az egyik legerősebb eszközünk, hogy saját hajunknál fogva húzzuk ki magunkat az érzelmek mocsarából, a hála.

3 Comments

Add Yours →