ittam: 2019. július
A palack rövid története előtt sok mindent meg kell vitatnunk. Az előítéletekről már sokat beszéltem/írtam a Töpszliről szóló elemzésemben. Az előítéleteivel az ember a saját elméjének börtönében él. Börtön, hiszen ha bezárkózol és önszántadból nem nyitsz bizonyos dolgok felé, minden újtól elszakadsz. Minden újról lemaradsz. Ugyanakkor ott van a tapasztalat. Amennyiben megtapasztaltál már dolgokat, kialakítasz egy véleményt magadnak. Fontos, hogy a vélemény viszont nem a valóság és nem az igazság, csak egy aspektus. Egy töredék. A te nézőpontod. Tehát célszerű nyitottnak maradni még akkor is, ha tapasztalatod eredményeképp van negatív véleményed valamiről.
Most jöhet a palack rövid története. Szóval bevallom már régóta szemeztem ezzel a termékkel (véletlen volna a szóhasználat? Igazából a termék szóra gondoltam, de a címkével is azonosíthatod a szójátékot), egyszer még fel is emeltem a Didli polcairól egyet. Aztán megláttam a 12%-os alkoholtartalmát és visszatettem (nem azért, mert alkesz lennék, egyszerűen azért mert a bor karakteréről nagyon sokat elárul az alkoholtartalma, sőt vakon ez az egyik legjobb iránymutató. Természetesen ezt is ki tudják játszani a borászok, de ebbe most ne menjünk bele). Visszatettem. Aztán pár hete akciós volt. Azért vettem belőle, mert azt tapasztalom, nagy a látogatottsága az alsó árkategóriás és épp akciós Didlis boroknak az oldalamon, sokan tévednek ide a keresőmotorokon keresztül. Szóval megvettem, aztán állt egy darabig (csavarós kupakos, minek elfektetni? Kerüljük az obszcén szóvicceket, a címke miatt). De aztán mégiscsak felbontásra került. Úgy voltam vele, mint a Töpszlinél. Annál a B terv az volt, hogy majd megy a forralt borba, ezt pedig fröccsnek szántam ha balul sülnek el a dolgok. Ne, ne feltételezz obszcén viccet a címke miatt!
Külcsín: talán olvastad már, többször szoktam kihangsúlyozni egy nagyon egyszerű szabályt. Ha jó bort akarsz inni, kerüld az alsó árkategóriában (meg amúgy mindenütt) a túl feltűnő címkét. Miért? Mert majomfogó! Az ilyen címkékkel azokat a tanácstalan embereket akarják megfogni, akik a szupermarketek polcai előtt bizonytalanul állnának a több tucat vagy akár több száz látszólag egyformának tűnő sztenderd, elegáns címkés bort látván. Ha egy bor igazán jó (árkategóriától függetlenül) a legegyszerűbb címkével is jelentős keresletet tud generálni. Mert akik megveszik, azért veszik meg mert jó.
Tehát van a címkén csajszi, meg party time, meg tánci meg minden. Mit gondolsz, kik lehetnek a célközönség? Habár nem legális 18 év alatt sem fiúknak, sem lányoknak alkoholt fogyasztani, a marketingesek nem olyan álszentek, hogy ne tervezzenek olyan címkét ami… De persze nem rágalmazok én senkit semmivel. Minden bizonnyal vannak olyan 20-as 30-as éveikben járó vásárlók is, akik rákapnak a szupercuki partycímkére. A hátsó címkéről kiderül, hogy Csányi pincészet. Nem verték nagy dobra. Vajon miért nem?
Fontos ismét kiemelni, hogy próbáltam minden előítéletemet háttérbe szorítani, amikor pohárba töltöttem. Színre erőteljes kármint és mély lilát mondanék. Nem, nem céklát mert az otromba dolog lenne tőlem, mert azt feltételeznéd azért írtam, mert az egy ételszínezék. Illatra természetfelettien (csak, hogy ne a természetellenes szót használjam, mert az is otrombaság lenne) egy eperjoghurtos ízt és domináns gyümölcsösséget említenék. Ez így szép és jó. Illetve annak tűnhet. Nem az. Miért?
Nos, először is tudnod kell, hogy a Portugieser jellemzően világoskás színű (a világos rubin egnevezés kicsit profibban hangzott volna, de a világoskás kifejezőbb). De ha már itt tartunk, azt tudtad, hogy sokan a neve miatt Portugáliával asszociálják, amikor az égegyadta világon semmi köze hozzá? Jellemzően hűvösebb klímájú helyeken, Ausztriában, Németországban és persze Magyarországon termesztik.
De térjünk vissza a színre és az illatra. Mondjuk azt újbeszélül (Olvass Orwellt, nem, nem kötelező olvasmány), hogy ez egy természetes nedű természetes illattal.
Az ízénél kiemelhetjük a relatív jelentős maradványcukrot. A hátsó címkére az van írva, hogy száraz vörösbor, tehát az még legális lenne, ha esetleg 3,99999 g/l lenne ez az érték… Visszatérve az ízére, nem csak a sav, de a tannin is meglepően (vagy nem?) relatív karakteres volt. Miért nem feltétlenül meglepő? A fent említett eperjoghurt beütésről is írtam már többször, de újbeszélül ez egy teljesen természetes anyag, ami a borban található. Előtte meg por formájában. Természetesen az illatnál már említett domináns gyümölcsösség az ízén is érezhető, elsősorban bontás után. Később fröccsként a fent említett dolgok összhatása meggyes kölyökpezsgő ízérzetet fejtett ki. Természetesen csak felnőtteknek!
Másnap direkt megkóstoltam, mert maradt belőle bőven. Nem írom le a teljes véleményem. Két dolgot emelek ki. Az egyik a kén. Kommentár nélkül. A másik pedig, amit szintén olvashattál már tőlem, hogy az újbeszélül természetes és minőségi borok szellőzés során szétesnek. Az már tegnap kiderült, hogy ebben ez a bor rekordidőt futott. Természetesen újbeszélül jó értelemben.
Verdikt most nincs. Gondolom kiderült a véleményem. Olvasd el helyette egy régi jó barátom egy régi véleményét az úgymond „jó csajokról”. „Mivel a külsejük által nagyon sok figyelmet kapnak, nem csak férfiaktól, de nőktől is, nincs szükségük arra, hogy bárminemű belső tartalommal, karakterrel rendelkezzenek. Nincs hobbijuk (a szépségápoláson kívül), megalapozott véleményük, képtelenek maguktól fenntartani egy beszélgetést. Nincs rá szükségük. Kapnak figyelmet enélkül is bőven.” Miért írok erről? Az analógia miatt.
Azért a Drake mém kerüljön a végére még egyszer csak a feeling miatt:
1 Comment
Add Yours →[…] miért kerülöm azokat a borokat, amik túl feltűnő címkével rendelkeznek (többek között a Party Time Villányi Portugieser 2018 elemzésében is taglaltam a dolgot). Kérdezhetnéd, miért vettem jelen borunkból mégis? Nos, […]