Kóstoltam: 2021. október
A palack rövid története, hogy idén nyáron jártunk Châteauneuf-du-Pape-ban (jajj, de sok kötőjel). Ha nem szoktál tőlem olvasni, csak annyit említenék: a nagyon legkedvencebb borvidékem. Oda és vissza vagyok a vörös cuvée-iktől, kóstoltunk is párat. Mégis úgy döntöttem, hogy többek között ezzel a palack fehérrel térünk vissza. Egyrészről mert van itthon egy rakat (vörös) ChdP ami már így is túl régóta van kóstolási várólistán, másrészről mert Ritának annyira nagyon bejövős volt.
Fehér Pápa?
Ha csak kicsit is ismered Châteauneuf-du-Pape-ot, a testes, roppant gyümölcsös, mediterrán vörös cuvée-k jutnak az eszedbe, amiket elsősorban a Grenache Syrah és Mourvèdre alkot. A környékbeli szőlők 90%-át ez a három fajta teszi ki. A maradékon osztoznak a kevésbé ismert vörösbort adó fajták (mint a Cinsault) és néhány fehér. Azok viszont ritkák, mint a fehér holló. Tudom, olcsó poén. Szóval, az összes fehér fajta aránya együtt is mindössze csak 7% körül van.
Terroir
Mindenesetre terroir szempontjából ugyanazt kapják, mint masszív vörös társaik: szinte már perzselő nyári forróságot, amit a Mistral szél hűsítő hatása tesz csak enyhén elviselhetőbbé, az öklömnyi köveket – les Galets roulés – amik nappal magukba szívják és este visszaadják a nap melegét. No, meg persze valamelyest csökkentik a talaj kipárolgását is. Jelen borszőlő mészköves talajon termett és a 2017-es év kivételesen száraznak volt mondható, az elmúlt 40 év legkisebb hozamát produkálva.
Visszatérve az eredeti szálunkra, na, mit gondolsz, milyen bort adhat egy fehér fajta ilyen körülmények között? Fejeld meg ezt nyolc hónap új hordós érleléssel és… na, de nem kell az egészet fejben lejátszani, nézzük inkább az elemzést!
Külcsín
Most komolyan képes voltam a külcsín részbe feltölteni egy képet, amin a címke nem látszódik?
A palack vaskos, masszív a ChdP-ktől megszokott módon dombornyomott, a két kulccsal. A front címke szigorúan tradicionális, kiderül róla a Roussanne, mint borszőlő. A hátsó címke informatív, de ami a francia leírásban kerek (rond) az angolul simára sikerült (smooth). Kiderül még róla a brutális, 14%-os alkoholtartalom.
A dombornyomott rész
Szín és illat
Pohárba töltve borunk aranyba forduló színben tündököl. A könnyek eszméletlenül teltek. Sokáig kellett szellőztetni a bort, hogy ne csak a pohár falán tanyázzanak, elinduljanak végre lefelé, templomablakokat formálva. Itt érdemes amúgy kiemelni, hogy nagyon is hasznos szellőztetni borunkat. Fehéret dekantálni? Naná! Jelen esetben elengedhetetlen ahhoz, hogy megnyíljon.
Egyébként a karakteres fehérekre amúgy is jellemző, hogy a könnyek csak hosszas szellőztetés után kezdenek engedelmeskedni a gravitációnak
Sokáig gondolkodtam, mi lenne a leginkább kifejező szó az illatára. Nehéz? Testes? Szinte már súlya van! Illatában gyümölcsösség terén sárga almát, barackot és valamennyi ananászt találunk, amit egy különleges fűszeresség tesz izgalmassá. Sajnos nem mehetek el viszont amellett szó nélkül, hogy illatát abszolút uralja az alkohol kipárolgása. Hozzá kell tenni, hogy szokásom a borokat pincehőmérséklet fölött kóstolni (igen, a fehérek többségét is), nagyon is tudatos megfontolásból, viszont jelen esetben az alacsonyabb hőmérséklet segíthetett volna kicsit levenni a hangsúly erről a vetületről. A telt idomok is nézhetnek ki roppant előnytelenül, ha nem a megfelelő szemszögből… kapnak figyelmet. Ezt most miért írtam? Talán a bor és művészet bekezdésre akarnék idő előtt utalgatni?
Ízvilága
Idő kellett a könnyeknek
Gyümölcsök terén ugyanúgy, mint az illatnál, a sárga almát emelném ki először. Mellé írhatunk még sárgadinnyét és ananászt is. Külön érdekesség a háttérben megjelenő mézes, sőt méhviaszos beütés.
Persze fontos kiemelni, hogy borunk csontszáraz, anno erre külön rákérdeztem Brotte-éknál. Ez egy vicces sztori, a kóstolót tartó hölgy – csak hogy választ tudjon adni a maradványcukrot firtató kérdésemre – felhívta a vezető borászt (követendő attitűd). Habár specifikusan erre a borra nem tudta fejből a pontos adatokat, de azt mondta mindegyik 0,5-1,5g/l között van.
Ezen a ponton kell megemlítenünk az alkoholt. A hely klímájából fakadóan no brainer, hogy szüretkor a gyümölcs csak úgy roskadt a cukortól – ez indokolja a fent említett teljesen természetes és őszinte telt ízeket – és bizony ez mind kiforrt… Legyen itt egy kis hatásszünet, ugorjunk a hordóra!
Átvitt értelemben persze!
A nyolc hónap érlelés (új hordókban) meglehetősen erőteljesen érezteti áldásos hatásait. Ezen a vonalon nem emelnék ki viszont külön semmit, szépen belesimul ízvilágába. Ásványossága szintén kiemelendő, kellemes komplexitást kölcsönözve borunknak.
Savai természetesen visszafogottnak hatnak, egy kevés grapefruitot emelnék csak ki, továbbá jobb híján még a grapefruit magot idéző kellemes fanyarságát is itt említeném meg.
Zárásnak egy gondolat erejéig térjünk még vissza az alkoholra. Kóstoláskor a következőt jegyzeteltem magamnak: „Van benne gyümölcsösség, van benne ásványosság, hordó… kár, hogy elnyomja picit az alkohol.” Fontos viszont kiemelnünk a kontextust. Ahogy a terroir résznél írtam, Châteauneuf-du-Pape roppant forró és napos. Ha ehhez hozzávesszük még a 2017-es tomboló szárazságot, úgy érzem bocsánatos bűn, ha az alkohol olyannyira dominánssá vált, hogy (számomra) már komplex ízvilágának többi vetületét elnyomja valamelyest. Pláne, hogy minden ember mást szeret, vannak akik ezt a fajta teltséget részesítik előnyben és biztos vagyok benne, hogy ez egy tudatos döntés volt a borászok részéről.
Bor és művészet
Borunk ízvilágának képi ábrázolására egy fényképet választottam Marilyn Monroe-ról. Őt úgy gondolom, senkinek sem kell bemutatni, ha egyszer tartanának valamilyen szavazást a valaha volt legvonzóbb nőkről, minden bizonnyal ott lenne az elsők között. Viszont ezen a képen a szemszög… nos van, hogy az előny hátrány is lehet? Jelen borunk csodásan komplex, hihetetlenül telt. Alkoholfoka viszont számomra már túlzó volt. Ezért választottam Monroe-ról pont ezt a képet (persze a teljes megértéshez nem árt elolvasni a Szín és illat részben lévő korai utalásomat).
Verdikt
Megérte megkóstolni? (Igen, jól látod, változtattam a szokásos kérdésen, a hétköznapi árkategória feletti boroknál innentől ezt fogod majd látni) Jelen palack egy válogatottan forró és száraz év szülöttje, roppant alacsony terméshozammal. Különlegesség kóstolni egy olyan bort, ami Châteauneuf-du-Pape minden jellegzetességét hozza, de nem vörös! Akik a telt, hordós, mediterrán fehéreket szeretik, minden bizonnyal oda lesznek érte. Egy palack €39-ba kerül Brotte-éknál.
