Ez a hónap nagy vízválasztó volt az oldal életében, habár nem úgy, ahogy azt előre gondoltam volna. A vírus által kialakult krízishelyzet szerintem két nagyon fontos dolgot eredményezett: Egyrészről az emberek jobban megmutatták igazi, leplezetlen arcukat. Ez bizonyos esetekben kifejezetten pozitív csalódás volt, más esetekben már kevésbé.
A helyzet másik vetülete, hogy sokan magukba szálltak és átértékelték eddigi életüket. Vajon azok felé a dolgok felé haladtak az utóbbi időben, amik valóban fontosak voltak számukra vagy boldoggá tették őket? Mivel ez nem egy privát napló, csak a borokkal kapcsolatos aspektusát írom le a dolognak.
Annak idején, amikor elkezdtem magamnak jegyzetelni és később, amikor a blogot elindítottam, alapvetően egyetlen célom volt: a borokról szerzett tudásom gyarapítása. A karácsony környékén csillagászati mértékben megugrott nézettség viszont egyfajta kényszerpályára állított és elkezdtem sorra olyan borokat kóstolni, amikre tömegigény volt. Ezen borok döntő többsége sem intellektuálisan (igen, a borivás lehet intellektuális hobbi is, hiszed vagy nem), sem ízvilágában nem nyújtott túl sokat.
Mivel az utóbbi másfél hónapban (leszámítva a nagy otthonmaradás kezdete óta ismét emelkedő olvasási kedvet, ki tudja mit csinálnak az emberek home officeban) megcsappant az ilyen tucatborok iránt az érdeklődés (és persze mivel én is átértékeltem sok mindent), újra elkezdtem olyan borokat kóstolni, amik kapcsán bővíthetem a tudásom a témában.
Ennek szellemében először a Viognier Domaine Chirol 2001-es évjáratot kóstoltam. Kicsit koros, de a megfelelő tárolási körülmények eredményeképp majdhogynem makulátlan állapotú bor volt. Kapott egy hosszú bevezetőt a Viognier borszőlőről. Ezután a svájci Vully Pinot Gris 2011-et kóstoltam, alkoholtartalmában olyan, mint az olajsejkek svájci bankszámlái. A hónap legutolsó elemzése egy Syrah Viognier házasítás lett, a La Croix des Mariniers Syrah Viognier 2018, az egyik kedvenc borrégiómból, a Rhône völgyéből.
Kattintva elérheted
Visszaugorva a hónap legelejére, először egy februárban kóstolt bor elemzését írtam meg utólag, jegyzeteim alapján, egy ‘96-os Saint Joseph Bruno et Danielle Chirol cuvéet. A bontás apropója, hogy egy jó barátomnak szerettem volna bemutatni az „öreg borok” ízvilágát. Utána, szintén barátokkal, egy teljesen más karakterű nedűt kóstoltunk: egy 2018-as St. Andrea akutyafáját-t, akutyafájátot, akutya… Habár a Bikavérük az egyik kedvencem az árkategóriájában, ez a bor sajnos nekem kicsit csalódás volt. Ízlések és pofonok. Ezután kóstoltam az egyik kedvenc pincészetem, az Ikon 2018-as Shiraz Dióstető egy példányát. A véleményem az elemzésben találod (meg főleg a borítóképen). Ezt követte két Szekszárdi, a Takler Cabernet Sauvignon 2017 és a Vida Péter Ölelés Merlot 2018.
Statisztika helyett művészet
Az egyik változtatás, hogy a havi összegzőkben innentől kezdve nem fogok írni a nézettségről (persze nem azért mert annyira rossz lett volna, sőt! Egy a tavaly november-december közötti számot sikerült elérnem, aminek tavaly még hihetetlenül örültem volna). Elsősorban ennek csak az az oka, hogy gyanítom, egy-két visszatérő szorgos olvasót (barátot, családtagot) leszámítva senkit sem érdekeltek ezek az adatok (persze ez nem jelenti azt, hogy nem fogok kiemelt figyelmet fordítani a statisztikai elemzésnek).
Helyette viszont egy újítás: elkezdtem különböző művészeti alkotásokat csatolni a borelemzéseimhez, ezzel is bővítve az olvasók lehetőségeinek számát, hogy átélhessék milyen ízvilága lehetett a bornak. Ennek jegyében belinkelem jelen bekezdés alá Vivaldi Négy évszakának Tél I. Allegro részét. Ez a három és fél perces alkotás elég jól szemlélteti… illetve, őőő füllélteti? érzelmeim állapotainak változását jelen hónapban. Na, vajon melyik pillanatai fejezik ki a külvilág őrült rémületét és melyek azt, amikor vissza tudtam térni a belső kreatív forráshoz?
Apropó, borítókép
Jelen posztunk borítóképének alapját Christoffer Wilhelm Eckersberg festménye adja, aminek címe Moses lader Det Røde Hav træde tilbage og Faraos hær oversvømmes (szép nyelv a dán). Azt a pillanatot ábrázolja, amikor Mózes népe megpihen, miután átvezette őket a Vörös tengeren. Eredetileg a fent említett „vízválasztó” hónap-ra asszociálva választottam ki a képet, aztán egy kreatív fordulat eredményeképp kiegészítettem olyan borok neveivel, amiket jól szimbolizálnának az adott személyek (igen, a La Croix des Mariniers Syrah Viognier 2018 bornál a csajszi lehetne teltebb, pontosan ugyanúgy, mint az elemzésében lévő festményen, de sebaj). Na, nézzük a díjakat!
A leglátogatottabb e-havi borelemzés díja
Die vulgäre Monstrosität 345. Vully Pinot Gris 2011
Az elemzés kapcsán azt emelném ki, hogy érdekes megfigyelni, hogy egy borszőlőnek hány arca lehet (utalás arra, amit feljebb írtam a bor intellektuális vetületéről). Nemcsak a terroir, az évjárat, de a borászok tudatos döntései és preferenciái is úgy formálhatják a nedű ízvilágát, mint ahogy egy modell arca teljesen átalakul egy-egy sminkes és fodrász munkája után.
A kedvenc poszt díja (az én kedvencem)
Játék a szavakkal 343. Vida Péter Ölelés Merlot 2018
Ne ítélj külső alapján? Ha nem is mindent, de a külső sokat elmond az emberekről. Természetesen a borról is. A címke az egyik legfontosabb terület, ahol a bor alkotói kommunikálni tudnak a fogyasztók felé. Persze ennek semmi köze ahhoz, miért ezt a posztot választottam erre a díjra, csak elkalandoztam! Pont ugyanúgy, mint amikor az elemzést írtam!
A hónap legjobb bora számomra
Fehér és vörös házassága 346. La Croix des Mariniers Syrah Viognier 2018
Habár a bor nagyon szépen hozta a Rhône völgyéből olyan jól ismert – és általam imádott – érett, telt, fekete bogyós gyümölcsös, zamatos ízvilágot, továbbá a Syrah férfias, fűszeres karakterét nagyon jól egészítette ki a Viognier telt nőiessége, be kell vallanom valamit.
Ha végigolvastad az e havi elemzéseket láthattad, hogy a hónap elején kóstolt vörösek közül egyik sem nyerte el igazán tetszésemet. A fehérborok – habár azért bontottam őket, hogy bővítsem tudásom – számomra egy dimenzióval kevesebbek a vöröseknél (persze meg lehet kövezni érte és az is lehet, hogy változni fog a véleményem, ha fehéreknél is elérek mondjuk a századik részletes elemzésemhez, de jelen helyzetben ez a szubjektív véleményem). Tehát, amikor vészesen közelgett a hónap vége, akartam valamit bontani, amit biztosan szeretni fogok (és nem Châteauneuf-du-Pape, legyen valami izgalom is a dologban)!
Artwork ebben a hónapban
El sem hinnéd, mennyi plusz idő megy el a borok lefényképezésére és a fényképek kidolgozására, de azért próbáltam időt szakítani az artwork borítóképekre is.
Kattintva elérheted
Terveim a következő hónapra
Meglepő módon az, hogy az ember alig mozdul ki otthonról, nem jelenti azt, hogy több ideje lenne! A korábbi posztjaim kivonatának megszerkesztésével még mindig nagy hátralékom van, így ezekkel fogok haladni, plusz terveztem pár apróbb-nagyobb átalakítást az oldallal és tartalmával kapcsolatban. Elkezdtem a kevésbé fontos fehérekről is jegyzetelni. Ezek nem fognak külön posztokat kapni, de elképzelhetőnek tartom, hogy valamilyen formában bizonyos időközönként feltöltöm majd őket.
You must log in to post a comment.