Tömegek szokatlan kedvence 301. Insólito Vinho Regional Alentejano 2018

kóstoltam: 2019. november

Insólito Vinho Regional Alentejano 2018
Insólito Vinho Regional Alentejano 2018

A Fantáziakávé és Don Quijote hordói 291. Oristan Crianza 2015 Bodegas Lozano című bejegyzésem borítóképe
kattintva elérhető
A Fantáziakávé és Don Quijote hordói 291. Oristan Crianza 2015 Bodegas Lozano című bejegyzésem borítóképe
kattintva elérhető

A palack rövid története most hosszú. Évekkel ezelőtt vettem Insólitot először. Pár hónapja Keith Flint halálakor egy posztban feltöltöttem két évjárat, a 2014-es és a 2015-ös Insólito elemzését. Jelen palackot már egy jó ideje fel akartam bontani. Volt egy eset, hogy le akartam magammal vinni Egerbe, de itthon hagytam, ezért született meg az Oristan Crianza 2015 Bodegas Lozanoról szóló bejegyzésem, mivel olyan borok közül, amiről még nem írtam, az volt épp a borospincében elfekvőben.

Szóval, most nem hagytam otthon. A borospincénél csináltam pár képet is róla. Nézzük hát a nedűt!

Külcsín: a címke nagyon egyszerű, modern, fiatalos, figyelemfelkeltő, nincs túlflancolva. A hátsó címkéről kiderül, hogy Portugália melyik részéről származik a bor: Alentejo. Megemlíti, hogy eredeti portugál borszőlők cuvéejéről van szó: Aragonez, Touriga Nacional és Trincadeira. Persze, ha kicsit megkapirgáljuk a felszínt kiderül azért, hogy az Aragonez valójában Tempranillo (azért már a név is gyanús lehet egyeseknek: Aragon egy spanyol borrégió). A második kettő viszont valóban portugál, mindkettőt használják a Porto készítésénél. Kiderül még a 14%-os alkoholtartalom. Az üveget parafadugóval zárták le, amin felkiáltójel van (vagy i betű, ahogy nézed).

Pohárba töltve a nedűt, az közepes bíbor színben pompázik, a könnyek színezettek, a bor magas alkoholtartalmához képest egészen gyorsan csordogálnak. Illatában kellemesen fűszeres és nagyon gyümölcsös, van még egy dohányos beütése is, de emellett roppantmód friss érzetet kelt. Meglepő módon az illatában megjelenő gyümölcsösségben én elsősorban a barackra (meglepő, mert vörösbornál ritkán írnak csak ilyet), a fanyarságában pedig barackmagra asszociálnék. A fűszeressége elsősorban borsot idézi. A magas alkoholtartalom kipárolgása is relatív karakteresen érződik.

Az ízével kapcsolatban először azt emelném ki, hogy a magas alkoholtartalma ellenére könnyed, friss és roppant gyümölcsös érzetet kelt. Gyümölcsöknél elég sok mindent mondhatnánk, talán a legkarakteresebb a málna, de mellette megjelenik az eper és a ribizli és talán még egy kis cseresznye is. Említhetünk még lekváros és mazsolás beütést is. Szilvalekvár. A tannin a kortyban már relatív hamar érződik, méghozzá nagyon erőteljesen, de ugyanakkor simulékonyan. A csokoládét mindenféleképpen meg kell említeni, roppant domináns, ugyanakkor van egy édeskés dohányra emlékeztető íze is, amit még a tannin vonalára sorolnék. A savak egészen visszafogottak, csak olyan szinten vannak jelen, hogy struktúrát adjanak a bornak, érzetük összeolvad a gyümölcsösséggel, elsősorban a fent említett eperben meg egy kevés citrusosságban. Természetesen száraz borról van szó, de azért kiérezni a maradványcukrot. Többek között ez teszi simulóssá. Fent említettem már a lekvárt és a mazsolát, egyértelműen érződik a beérett gyümölcs zamata, sőt egy kevés mézes beütés is. Fellelhetünk még egy hangyányi fűszerességet is, elsősorban paprikát, habár a bor ízében megjelenik valami, amit a pinea erdő illatával asszociálnék, illetve egy kevéske fahéj is.

Kevés internetes keresés után kiderül, hogy géppel, éjszaka szüretelték, volt almasavbontás, acéltartályokban forrt ki, de a nedű 50%-a kapott hordós érlelést is. Írtak még mást is, de nem vagyok biztos abban, hogy az információ pontos, így csak ennyit emelek ki belőle.

Az arc, aki ért a borokhoz

Kis kitérő a verdikt előtt: pár napja belefutottam egy boros mémbe. Nem rakom be, nem szeretnék koppintani, de leírom a lényegét: Az egyik arc odaszól a másiknak, hogy „hallom értesz a borokhoz, bontsunk valamit a készletedből!”. Az arc, aki ‘ért a borokhoz’ két adagban tárolja a borait: „borok hozzáértőknek” és „tömegek kedvencei”. A másodikból ad az illetőnek amúgy. Ez a mém egy nagy igazságot csomagol vicces formába: ahogy a zenében, vagy a művészet bármely területén is igaz, hogy a tömegek nem a leginkább kifinomult és letisztult dolgokra fognak rákapni, ugyanúgy igaz ez a boroknál is. Jelen borunk könnyed, gyümölcsös, csokoládés ízvilága együtt a magas alkoholtartalmával tökéletessé teszi társasági összejövetelekre és nagy sikert arat majd a tömegek körében. Fontos, hogy ettől ez még egy jó bor, épp csak… inkább értékeljünk!

Verdikt: Megéri az árát? Nos, 4-5 Euro környékén mozog a nedű. Alapvetően egy simulékony, könnyen iható bort kapunk ennyi pénzért. Minőségi szempontból, nem tud sokkal többet, mint 3 Eurós Tempranillo társai, de egy nappal bontás után nem esett szét. Szerintem megéri az árát; társaságba, grillezéshez, igényes sangriának nagyon jó, de akár akkor is jó választás lehet, ha valami könnyedet szeretnél vízparton ücsörögve fogyasztani (jövő nyáron mondjuk), vagy ha épp valami olyat kell bontanod, ami a tömegek kedvence lesz és jobban fogják értékelni, mint a kifinomult borokat (megtörtént eset). Vicces dolog ez. Mert amúgy az insólito jelentése szokatlan, nem hétköznapi.

Ha szeretnél hozzászólni...