Kóstoltam: 2020. október
A palack rövid története, hogy szerettem volna valami egyszerűt bontani, mivel kevés időm van mostanában a bejegyzésekre. Emiatt már az is előfordult, hogy sört ittam. Ez így tarthatatlan!
Ami érdekes borunkkal kapcsolatban az, hogy egy francia diszkontlánc… hívjuk úgy, hogy GéóriÁs Kaszinó (gyaníthatóan titkoltan saját márkás) termékéről van szó és erőteljesen nyomott áron árulják. Elég sok elemzést írtam már a Magyarországon árusított jóáras borokról. Na, vajon a Francia közönség mire ugrik? Nézzük a külcsínt!
Külcsín
A front címke egyszerű, tipikusan franciás. A szokásos ceruzarajzon kívül van rajta egy jelentéktelennek ható embléma, ami arról regél, hogy környezettudatosan gazdálkodnak. A hátsó címkén szereplő leírásban is ennek kifejtése kapja a legelőkelőbb helyet. Említenek többek között racionális („raisonnée”) vízkezelést és (mű)trágyázást („engrais”)… a probléma csak ott van, hogy az újvilággal ellentétben Európában nem lehet öntözni a tőkéket, továbbá a modern trendeket meglovagolni próbáló pincészeteknél (értsd: majdnem minden pincészetnél) bátorságtól függően a biodinamikus, bio (nem ugyanaz a kettő) irányba haladnak, vagy legalább egyéb természetes és/vagy figyelemfelkeltő eszközökkel próbálkoznak: mondjuk új-zélandi törpebárányokkal rágatják le a sorok közti nemkívánatos növényeket (a felkészültebbeknek rövid kvízjáték: melyik az a magyar borászat, aminek Villányban és Tokajban is vannak szőleik?).
A palackunkat parafadugó zárta, ami ennél az árkategóriánál meglepő lenne de jellemző a diszkontláncos boroknál, hogy sokat adnak a külsőre. Természetesen az is kiemelkedően fontos, hogy az eredetmegjelölés Bordeaux.
Szín és illat
Borunk pohárba töltve mély bíborba forduló bordó színben tündököl, a könnyek erőteljesen színezettek, teltek és roppant komótosak.
Illatában egy hatalmas adag tintásság dominál, orgonával, floralitással, és gyümölcsös édességgel. Bontáskor volt egy minimális kénessége, de az egyszeri borivónak biztos, hogy nem tűnne fel, sőt hülyének nézne, miket irkálok.
Ízvilága
Habár tannintartalma roppant karakteres, a gyümölcsöké a főszerep. Ezen a vonalon a teljes spektrumot felsorolhatjuk, de említsünk elsősorban áfonyát, fekete ribizlit és szilvát. A tanninra visszatérve, igazából két dolgot emelnék ki: egy kevés, a háttérbe szorult fekete teát és mellé valamennyi fekete olívát, de lényegében ennyi. Nem komplexitásával fog diadalt aratni. A savak abszolút visszafogottnak mondhatóak, maximum epret, vagy ribizlit mondhatunk ezen a vonalon. Ami sajnos kicsit kiábrándító, a természetellenesnek ható eperjoghurt és vanília ízek.
Bor és művészet
Most kivételesen egy saját fotót választottam festmény helyett. Mindenféleképpen olyan alkotást kerestem volna, amiben a lila szín (orgona-lila vagy levendula-lila) dominál, mert ez adná vissza leginkább a bor illatának stílusát. Annak ellenére, hogy a bíbor, illetve a lila királyi szín (érdekesség, hogy a szintetikus színezőanyagok megjelenése előtt a kelmék festése egy roppant munkaigényes és drága folyamat volt, elsősorban a festőanyag előállítása miatt: az is előfordult, hogy bogarakból, vagy amúgy is drága fűszerekből kellett a színanyagot kivonni), nem túl gyakori, hogy egy festmény teljes színvilágát meghatározná.
Tehát maradt a saját fénykép. A bökkenő csak annyi, hogy jellemzően nem a puszta szépség ábrázolásáért szoktam fotózni, inkább kommunikálni szeretnék a képekkel. Így a központi elem a „nem aratható” (No cut) tábla. Mázli, hogy idevág (szó szerint, haha): a kép egy levendula farmon készült, ahol egy díj ellenében vághattál magadnak és vihettél haza, de az csak a kijelölt helyeken volt megengedett. Ha mindenki ott vagdosott volna, ahol kedve tartja, tönkretette volna az összképet. Na, de hogy jön ez ide?
A bor címkéjén említették a környezettudatos gazdálkodást. Mindannyiunk valódi érdeke, hogy ezek ne csak üres frázisok, szócsalások és számjátékok legyenek. Sokkal több a közös veszítenivalónk annál, minthogy pár levendulamezős szelfin foghíjas a lila háttér. Egy kicsit elragadtattam magam. Értékeljünk inkább!
Verdikt
Megéri az árát? A neten kutakodva az derült ki, hogy egy hatos karton vásárlása esetén valamelyest €3,5 alatt van az ára palackonként. Ennyi pénzért egy olyan bort kapunk, aminek a címkéjén szerepel az a szó, hogy Bordeaux és habár ízvilágában nem kifejezetten kelt természetes érzetet, az kiegyensúlyozott és gyümölcsös. A külcsínre visszatérve elmondhatjuk, hogy a franciáknál nem a csilli-villi címkés, aranyhálóval betekert (3,5 Eurós) borokat választja az átlagember arra, hogy a kedd esti vacsora mellé igyon egy pohárral. A nagy borok stílusát másoló egyszerűbb csomagolást részesítik előnyben. Persze ennyi pénzért ne várjunk törpebárányokat és ne lepődjünk meg, ha ízének egy-egy vetülete kevésbé tűnik természetesnek, írjanak bármit is a címkére. Viszont hétköznap estére ár-érték arányban még így is egész jól teljesít. Az itthon kapható társaival szemben pedig pláne.
