Kóstoltam: 2022. március
A palack rövid története szorosan összefűződik az előző két bejegyzésemmel. Múlt hónap végén Nápolyban jártunk. Az Aglianico borszőlő igencsak felkeltette az érdeklődésem így mindenféleképpen szerettem volna egy tölgyfahordóban érlelt ilyen fajtaborról is írni. Kiszemeltem hát egy borkereskedést.
Persze az olaszok notóriusan híresek arról, hogy egy mukkot nem beszélnek semmilyen idegen nyelven (és ráadásul egyfajta flegma büszkeséggel tetézik ezt), így a legvégső eshetőségre bekészítettem egy, a fordító appal kreált olasz mondatot: „Vorrei acquistare un Aglianico invecchiato in botte”.
Szükség is volt rá bőven. Az eladó sráccal azt még könnyedén megértettem, hogy campania-i Aglianicot szeretnék, de a tölgyfahordós részhez már kellett az előrelátásom. Amikor elolvasta a telefonomról a mondatot, mondta, hogy van: €45-ért. Ok, ezt gyorsan elengedtük. Végül négy reális árú versenyző közül választottam. Persze van csavar a dologban, mint mindig:
Kiemelnék pár szót jelen borunk hátsó címkéjéről: „affinamenti in barrique per 6 mesi e riposo in bottiglia per almeno 4 mesi”. Nem kell hozzá olasz nyelvvizsga, de még szótár app sem, hogy rájöjjünk mit jelent. Na, nézzük az elemzést!
Külcsín
A minőségi palackot természetesen parafadugó zárja, a front címke elég újhullámos; olasz lazaság ide vagy oda, én azért az évjáratot hiányoltam innen.
A hátsó címke kifejezetten informatív, innen derül ki, hogy 400m-es tengerszint feletti magasságon terem vulkáni tufás talajon a szőlő, évente kb 6000 palack készül. Az évjárat mellett a 14%-os masszív alkoholtartalmat is innen tudhatjuk meg. A fent már olaszul bemásolt információt a netes oldalukról még annyival egészíteném ki, hogy csak 300m-re teszi a földrajzi magasságot (lazák vagy nemtörődöm módon felületesek? Szerintem mindkettő, de sokan ezt szeretik bennük), továbbá agyagos, meszes, kénes(!) talajt említ.
A tőkék 20-50 évesek, a szüret október végén, kézzel történik. 10 napig tartják héjon, acéltartályban forr ki, majd kap 6 hónap érlelést harmadtöltésű hordókban és 4 hónap palackos érlelést is „enyhe” szűrés után.
Az oldaluk rubinvörös színt ígér florális, gyümölcsös illatokkal, többek között rózsaszirommal… köhömm… Meleg, fűszeres ízvilágot említ kifinomult (angolul a fine szót használja) tanninnal. Hiába, az olaszoknak sincs vér a pucájukban kiírni, hogy markáns tannin, mintha az valami ördögtől való dolog lenne. Mindenesetre az erőteljes savait megemlíti.
Szín és illat
Van amikor könnyű kézzel fókuszálni…
Pohárba töltve kárminba hajló rubinvörös színben pompázik és sűrűnek hat, akár a vér: a könnyek brutálisan (ez nálam pozitív jelző) színezettek, ugyanennyire teltek, gyönyörűen formáltak (olyannyira, hogy már kézzel is be tudtam őket fókuszálni fényképezéskor: nagy szó) és kifejezetten komótosak.
…persze csak akkor, ha nincs pohár a másik kezemben!
Az illatával egyszerűen nem tudok betelni! Hihetetlenül komplex fűszeresség jellemzi, amiket gyógynövények sokasága tesz még izgalmasabbá! A teljesség igénye nélkül a következőket sorolnám: csillagánizs, dohány, eukaliptusz, borsmenta, szantál és rozmaring. Habár roppant visszafogottan, de ezeket egészíti ki még kevés tölgyesség és fekete csokoládé, az előbbi hordós érlelés hatására. Alkoholtartalma is átütően megjelenik.
Ízvilága
A kortyban leges legelőször egy játékos gyümölcsös, sőt gyümölcshúsos zamatot hangsúlyoznék először. Habár ízvilágának többi vetülete is összetett és markáns, kezdjünk a gyümölcsösséggel! Fekete bogyósok tömkelegét említhetném, de a legfontosabb hármat kiemelve a fekete ribizlire, fekete meggyre és áfonyára szorítkoznék. Pirosakból még a cseresznyét és málnát tenném a sor végére, illetve kiegészíteném még a szilvalekvárral és fekete mazsolával, de a kicsit extrémebbek közül akár az aszalt paradicsom és a fekete olíva is helyet kaphatna itt.
Tanninjai markánsak, a fent említett gyümölcsök héjas ízei mellett megannyi gyógynövény is helyet kap, de a fekete olívát is írhatjuk ismét, itt is. A hordós érlelésből egyértelműen kiabál a száraz kakaó (habár a csokoládét az Aglianico ízvilágának jellegzetességei közé is szokták sorolni), a tölgyesség viszont inkább a lecsengésében hangsúlyozandó, aminek legvégén a fűszeresség ismét feléled!
Savai is számottevőek, tüzes alkoholtartalmával és fűszerességével roppant dinamizmust kölcsönöznek neki! Az egyszerűség kedvéért csak a vérnarancsot emelném ki.
Fekete-fehérben is jól mutat!
Kénessége kifejezetten érdekes. Érezhető, viszont nem pont úgy, ahogy a borkészítési eljárás során hozzáadott kén. Persze ezt az után írtam le, hogy tudtam, kénes talajon nőtt így take it with a pinch of salt please. Anglicizmus? Aglianicizmus? Amerikanizmus? Na, ezt meg miért írtam? Jöjjön a művészet!
Bor és művészet
Ahogy az előző két, Nápolyban megírt elemzésemhez, most is a Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban készített képeim közül választottam fotót a bor ízvilágának képi megjelenítésére. Az atlétikus testalkatú férfialak jól szimbolizálja markáns, karakteres ízvilágát, maszkulin, robusztus természetét.
Ok, na de amerikanizmus? Amikor a bevezetőt írtam, egyből Renato Carosone – Tu Vuò Fa’ L’Americano dala jutott az eszembe, mert egy modern feldolgozása – amivel előbb találkoztam, mint az eredetivel – teljesen eltorzította az üzenetét azzal, hogy We No Speak Americano címmel jelent meg. Ettől függetlenül, legyen még itt helye az eredetinek is, csak az életérzés miatt!
Verdikt
Megéri megkóstolni? A kereskedésben €12-t kértek érte. Ennyi pénzért egy dinamikus, tüzes Aglianico-t kapunk, ami hat hónapot töltött barrique hordóban. Helyi olasz fajta, erről a tájegységről és ízvilága legalább olyan színes, mint a kikötőváros népessége. Teljes szívvel mondhatom, hogy csodálatos választás volt!
