Úszónők Champagne-nyal és kövér etiópok 254. Schneider Black Print 2017 Pfalz rotwein cuvée

Kóstoltam: 2019. június

A palack rövid története, hogy Németországból hazafelé tartva vettem a kölni reptéren. Hülyén hangzik, hogy kölni, úgyhogy legyen inkább cologne-i. Annak ellenére, hogy szinte biztos voltam benne, hogy mivel Németországnak túl hűvös a klímája ahhoz, hogy jó… akarom mondani… szóval elég az hozzá, hogy nem vártam tőle sokat, de mindenféleképpen akartam kóstolni német vöröset. Szicíliában sikerült két tökéletes vörösbort (Cusumano benuara Tenuta Presti e Pegni 2016 és Eruzione 1614 Nerello Mascalese PLANETA 2016) kifognom a reptéren, úgyhogy eldöntöttem, hogy itt is veszek; lesz amilyen lesz. Szóval rá esett a választás és egy Pinot Noirra. Amikor megláttam a 14%-os alkoholtartalmát, kb. lehidaltam. Olyan, mint a kövér etióp. Van-van, csak gondolná a fene, hogy tényleg van.

Szóval először az ember átgondolja, hogy – amint már említettem – globális felmelegedés ide vagy oda Németország nem éppen a forró klímájáról híres. Aztán eszébe jut, hogy az NDK-s úszónők is ebből az országból származtak… Nem rágalmazok én senkit semmivel, csak… hangosan gondolkodom.

A borítóképpel kapcsolatban: a New York Times egy képe és NEM német, hanem amerikai úszónőket láthatunk rajta, az 1976-os olimpián. Viszont kihagyhatatlan volt a kép a mémhez.

Egyébként a pincészetről annyit érdemes tudni, hogy Németországban az egyik leghíresebb. Ezzel a borukkal is több díjat nyertek.

Külcsín

Tehát, az üveg egy roppant tekintélyt parancsoló, komor címkével rendelkezik, nincs itt semmi cicó, játékosság. Ilyen címkével még valami ütős whiskynek is elmenne. Vagy méregnek. Amikor kiürült, önvédelemre alkalmas: nehéz és vastag falú.

Szín és illat

Pohárba töltve mély lila-bíbor színben pompázik. A könnyek hihetetlenül színezettek (NDK-s úszónő köhhöm). De tényleg hihetetlenül. Az idők végezetéig hagyták volna héjon? Amúgy csak nagyon lassan, komótosan csordogálnak lefelé.

Illatra kifejezetten édeskés és florális. Mint egy nagy lila édes virág. Az illata kicsit a mazsoláéra emlékeztet. Van egy kicsi… hogy úgy fogalmazzak parfümös beütése is. Természetesen (persze nem úgy természetesen, hanem amúgy… érted) a magas alkoholtartalom is érezteti jelenlétét, csak olyan úszónő módjára.

Ízvilága

Kóstolva először a maradványcukor, aztán a kellemes de erőteljes savak érződnek. Aztán telt, sötét bogyós gyümölcsök, eszméletlenül erős áfonya, sőt áfonyalekvár. Mindenféleképpen megemlíteném még a cseresznyét is, a jó érett fekete cseresznyét. A tanninok is erőteljesek és nagyon jól kiegyensúlyozzák a savakat. A roppant magas alkoholtartalom a korty végén érződik leginkább. Nagyon domináns. Fűszeresség vonalon karakteres a fekete bors íze és talán még egy kis gyógynövényesség is meghúzódik a háttérben. A lecsengésben (ami amúgy kellemesen hosszú) már inkább a paprika dominál. Kicsikét füstös, de a hordós jegyek annyira nem erőteljesek.

A neten a következő infókat sikerült összevadásznom róla: Merlot, Cabernet Dorsa, Cabernet Sauvignon, Blaufränkisch (tehát Kékfrankos, akarom mondani Kekhfrankosch), Syrah borszőlők cüvéeje. Színre sötét lilát, sőt tinta színt mondanak. Ezeken a dolgokon nem fogunk összeveszni, innentől válik érdekessé a dolog.

Technikai részletek és superfood

Ízre említenek feketeribizlit, illetve cassist – ha nagyon pontos akarok lenni – továbbá cseresznyét, sültpaprikát , kakukkfüvet, babért és borókát. Nos, a babérlevél szerény véleményem szerint semmiféleképpen nem jellemző rá. A kakukkfű… kimentem a konyhába. Van itthon, legeltem egy kicsit. Tudtad, hogy ha elég ideig rágcsálsz és tartasz a szádban egy teáskanálnyi kakukkfüvet, akkor bezöldíti a nyálad? Hallottam, hogy az új superfood a klorofill. Bizony. Találtunk egy olcsó megoldást rá. Ezek után a borókára már ki sem térek inkább. Maradjunk annyiban, hogy az extrém növényízek nekem nem találtak be. Említ még cassis lekvárt, de az eddigiek után ez már nem nagy show.

Hála az égnek találtam leírást a gyárt… termelési és előállítási eljárásokról. Kézzel szüretelik a szőlőt a legoptimálisabb érettségi időpontban (tehát szőlőfajtánként máskor), különböző területeken és ha minden igaz, 24 napig hagyják héjon. Na jó, azért nem örökkévalóság, mint ahogy mondtam, de nevezhetjük hosszúnak. A következő rész érdekes: lassan és óvatosan préselik le, majd októberig tárolják hordókban. A termelési terület Ellerstadt környéke, ami nagyjából egy földrajzi szélességen van Champagne-nyal (a helyesírás ellenőrző azt mondta így kell írni).

Az oldalukról kiderül még, hogy a titrálható sav 5g/l. Ez egy átlagosnak mondható mennyiség, amit mondjuk egy magyar Bikavér is produkálna. Viszont van még itt valami. A legfontosabb infó, amit a végére hagytam: maradványcukor tartalom: 5,3g/l. Mit jelent ez? Nos, megnéztem az üvegen és nincs ráírva, hogy száraz, mert… mert európai szabványok szerint ez már nem az. 4g/l-ig lenne az. Alsó határon, de félédes (amúgy a félédes 4-12g/l-ig terjed).

Nos, összegezzünk! Az elején úgy indultam neki, hogy a jó német vörösbor olyan, mint a kövér etióp. De valójában inkább olyan, mint az NDK-s úszónő. Hogyan tudtak ilyen izmos cukorfokot elérni ilyen északi területen? Természetes lenne talán a cukorfok?

Bor és művészet

Habár általában festményekkel szoktam képileg is ábrázolni a borok ízvilágát, jelen esetben úgy érzem a Rammstein Keine Lust című száma (és videoklipje) a legérzékletesebb.

Verdikt

Megéri az árát? Tudni kell, hogy a reptéren (és úgy tűnik a neten mindenütt) 15€ volt az ára. Itt most kettébontanám az értékelést: amennyiben egy hétköznapi alkalmi borivó fejével gondolkodok: ennyi pénzért roppant sok, nemhogy jó, de fenomenális bort lehet venni. Már, ha választhatunk francia, olasz vagy akár magyar borok közül.

Tehát hacsak nem akar valaki kifejezetten német bort venni, akkor az ára nem tükrözi az élvezete mértékét (szimplán fogalmazva drága és nem éri meg), elsősorban azért mert fogyasztás során végig ott kísért a természetesség hiányának szelleme. Vagy legalábbis annak vélelme.
Mondjuk a teljes képhez hozzátartozik, hogy az alkalmi borivó nem lovagolna az én vesszőparipáimon. Gyaníthatóan szimplán ízlene neki a bor.

Én más helyzetben vagyok, mint az alkalmi borivók, célirányosan vettem német bort lesz amilyen lesz alapon. Amennyiben ebből a perspektívából nézem: tény, hogy a 15€ drága és ennyiért sokkal jobb borokat lehet venni (más országok borait vagy jó sok német sört), de mivel kifejezetten a helyi különlegességeket kerestem, más mércével kell mérnem ezt a bort.

Tehát, ez a bor objektív értékeléssel egyáltalán nem ér meg ennyi pénzt. Valóban jól össze van rakva, nagyon kellemes az ízérzete, hosszú a lecsengése, kellemesek a gyümölcsízek. A maradványcukor belerondít az egészbe, de alapvetően ez a bor jó. Talán nagyon jó. Ettől függetlenül nem hagy nyugodni, hogy (könyörgöm) a termőterület annyira északi, mint Champagne! Nem vagyok képes józan ésszel elhinni (14%-os alkoholtartalmával, kortyolgatás után), hogy ez a cukorfok és az érett fekete bogyós gyümölcs ízek természetesek.

Tovább árnyalja viszont a képet az, hogy azért vettem ezt a palackot, hogy a helyi borokat ismerjem meg. Ebből a perspektívából nézve ez a bor (teljes mértékben figyelmen kívül hagyva természetes mivoltát vagy annak a hiányát) megérte ezt az árat, hiszen német és még élményt is nyújtott. Jó volt, kellemes és élvezetes volt inni.

Az NDK-s úszónők is nagyon sokat edzettek. Sokat értek el. Az értékelésünket mégis befolyásolja, amit a háttérben sejtünk.