Vagánytaurusz 353. Gál Tibor TiTi Egri Bikavér Superior 2017

Kóstoltam: 2020. május

A palack rövid története, hogy régen nagyon szerettem TiTi Bikavérét, a 2016-os évjáratról írtam is egy elemzést tavaly év elején. Az a 228-as sorszámot viseli, tehát egy bő év alatt több, mint száz bort kóstoltam, túlnyomórészt vöröseket. Igazából kíváncsi voltam, hogy mennyit változtatott a véleményalkotásomon ez a száz bor (egész pontosan 125, ez vicces, olyan mint egy jubileum!) illetve, hogy az új évjárat vajon mennyiben más, mint az előző. Haladjunk hát sorjában!

Külcsín

A front címke a már jól ismert kör alakú, labirintus-szerű képi világgal bír, szerintem egyedi és különleges. TiTiék a hátsó címkén azt hangsúlyozzák, hogy mennyire hisznek a terroir értékeinek fenntartásában és, hogy az egri hűvös klímát szeretnék bemutatni. Ezekre visszatértek még később. Kiderül még a 13,5%-os alkoholtartalom.

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű mély rubin-cseresznye színben tündököl, de picikét áttetszőbb, mint amit egy Superior Egri Bikavértől várnék. A könnyek teltek, enyhén színezettek, bontáskor még rohamléptekben szaladtak lefelé a pohár falán, szellőzés után viszont azt a közepesen komótos tempót hozzák, amit elvárhatunk tőlük.

Illatában bontáskor volt egy nagyon erős vaníliás beütése, mostanra már egy roppant kellemes de ugyanakkor markáns gyógynövényes fanyarságé a főszerep. Találunk mellette még egy hatalmas adag fűszerességet is, elsősorban fekete bors képében. Felülről átlagos alkoholtartalma is meglepően erőteljesen képviselteti magát az illatában. Megbújik még a háttérben a hordós érlelés tölgyes illata is.

Ízvilága

Mindenféleképpen azzal kezdeném, hogy szellőzéssel milyen szépen változott a bor. Bontáskor roppant gyümölcsös volt, fiatalosabb, komolytalanabb stílust kölcsönözve neki. Most 2-3 óra szellőzés után viszont teljesen beérett és összeállt borunk, sokkal férfiasabb arcát mutatva.

Kezdjük a tanninnal! Nagyon markáns, jól ellensúlyozza a bor szintén erőteljes savait. Ezen a vonalon a gyógynövényességet és a fekete teát emelném ki elsősorban, de talán mellécsaphatunk valamennyi fekete olívát és száraz kakaót is. A hordós jegyek szinte összeolvadnak a tanninnal, érdekesmód a tölgyes íznél erőteljesebben érződik a pörkölés. Most említeném meg nedűnk fűszeres vetületét is, kezdve a bőrösséggel, amit jobb híján ide sorolnék. Kifejezetten erőteljes. Mellette említhetjük az illatnál már tárgyalt fekete borsot, továbbá a zöld paprikát.

Savtartalma kifejezetten nagyon erőteljes, de remekül ellensúlyozzák azt a fanyar ízek. Természetesen citrusosságot, elsősorban grapefruitot említenék ezen a vonalon. De azt sokat! A bor gyümölcsössége háttérbe szorul a fanyar és a fűszeres ízek mögött, de ha nagyon figyelünk, találhatunk ribizlit, csipkebogyót és cigánymeggyet a savanykásabb vonalon, sötét bogyósból pedig áfonyát és egy picike szedret említhetünk.

A bor alkoholtartalmával kapcsolatban mindenféleképpen megemlíteném, hogy sokkal tüzesebben érződik, mint a 13,5%, ami a címkére van írva. Persze a szubjektív ízérzetet (többek között) a fogyasztási hőmérséklet is befolyásolja és én már pincehőmérséklet fölött iszom a bort. Apró negatívum, hogy számomra egyértelműen érezhető a kén (habár gyanítom, az emberek többségének nem tűnne fel, ill. nem lenne zavaró).

Technikai adatok

TiTiék saját oldaláról kifejezetten sok információt tudunk meg. Kékfrankos, Syrah, Cabernet Franc és Pinot Noir borszőlők házasításaként ír a borról (ugyanazon a lapon említ még Cabernet Sauvignon-t és Kadarkát is), fajtánként értek öt hektós hordókban egy évig, házasítás előtt. Érdekességként megemlítik, hogy a bor vegán (fontos adat) és, hogy szűretlen (itt csak összehasonlításképp érdemes egy elemlámpával, vagy a telefonod lámpájával kicsit átvilágítani a bort, megvizsgálni, milyen is az ilyen).

A számszerűsíthető technikai adatok pedig: Alkohol: 13,5 vol. %, Titrálható sav: 5,2 g/l, Cukor: 1,8 g/l, Szabad SO2: 11 mg, Összes SO2: 72 mg/l, Cukormentes Extrakt: 27,2 g/l, Illósav.t.: 0,68 g/l. Ezeket összegezve annyit emelnék ki, hogy sem a kén, sem a sav nem igazán kirívó papíron és maradványcukor tartalma is visszafogott.

Rosé kacsamellhez ajánlja, köményes kelkáposztával és kacsa jus-vel. Nos, a kacsa jus, az… szaft. Virágnyelven. Ha már szóba került az ételpárosítás, én levegőn érlelt, visszafogottan fűszerezett szalámit (mint a minőségi téliszalámi) mondanék előszeretettel.

Borstílus és terroir

TiTiék kiemelték az oldalukon, hogy ez az első Superior besorolású Bikavér évjáratuk. Bevallom, valamelyest máshogy élt a fejemben az egy évvel korábbi TiTi Bikavér. Most, hogy megírtam a bejegyzést, visszaolvastam az előzőt és valóban. Sokkal gyümölcsösebb volt, kevésbé komoly és érett. Továbbá, ha jól emlékszem, akkor még csak a TiTi becenév szerepelt a front címkén, Gál Tibor nem. Az idei leírásban már lecserélték a „fizimiska”, „vagány” és az „izgalmas savak” kifejezéseket az „ikonikus”, „elegáns” és „bisztro bor” szavakra. Mindannyian öregedtünk egy évet és talán értünk is. A boroknál az a hatalmas szerencsénk, hogy tehetünk időutazást. Van még ‘16-os TiTi a pincében így lesz lehetőség kideríteni: az is ikonikus volt, vagy inkább vagány?

Feljebb ígértem, hogy kitérek a terroirra és az egri hűvös klímára. Véleményem szerint abszolút jól hozza a tájegység jegyeit. Átlagos (13,5%-os) alkoholtartalma, gyümölcsösség terén pedig a piros bogyós-savanykásabb dominancia is hihetően adja vissza az egri hűvös klíma jellegzetességeit (szóhasználatom nem véletlen, „modern” eszközökkel nagyon sok lehetőség van a bor ízvilágának… fogalmazzunk úgy, megváltoztatására, a példa kedvéért belinkeltem a Schneider Black Print 2017 elemzésemet). A markáns hordós jegyei pedig elvárás egy Bikavérrel szemben.

---

Bor és Művészet

Jelen borunk ízvilágának képi ábrázolására George Frederic Watts The Minotaur című festményét választottam. Igazából vicces, mert több asszociációs lánc is fűzi jelen borunkhoz. Az egyik a front címke labirintusa. A második, hogy bontáskor még sokkal lágyabb volt a nedű ízvilága, így eszembe jutott a Minotaurusz, akit emlékeim szerint fuvolaszóval érzékenyítettek el, szelídítettek meg, hogy kiszöktessék a hozzá küldött, feláldozott fiatalokat (utánaolvasva sajnos erre nem találtam megerősítést a neten, csak arra, hogy jól lemészárolták). A harmadik pedig… Tudod… Bikavér.

A képre visszatérve, a Minotaurusz fizikuma, jól szimbolizálja jelen borunk markáns ízvilágát, ahogy pedig a távolba néz… (kiegészítve a fuvolás történettel) a mélyen még meglévő kedves, de elfedett gyümölcsös ízeket testesíti meg számomra. Na, nézzük a verdiktet!

Verdikt

Megéri az árát? Mostanában Didliéknél kifejezetten jutányos áron, olyan kétezer Ft. körül lehetett hozzájutni. Mindenhol máshol már inkább 3000ft környékén árulják. Még, ha a magasabb árat is vesszük alapul, mindenféleképpen azt mondanám megéri venni belőle. Sajnos ez alatt az ár alatt egyre ritkábban lehet minőségi magyar borokat kapni (minőségi Egri Bikavérről nem is beszélve), sokat változott a helyzet az elmúlt egy évben.