Vigadjunk komolyan 311. Domaine du Perchoir Manu Mandrillon Beaujolais 2019

ittam: 2019. november

A palack rövid története szorosan összefonódik az előző bejegyzésemmel. Most csütörtökön jött ki a 2019-es Beaujolais Nouveau. Az előző bejegyzésben nem csak a Vignerons de Bel-Air Beaujolais Villages Natural-t ismerheted meg, de van egy részletes ismertető is a Beaujolais Nouveau-ról. Csak, hogy tudd: eszik-e vagy isszák! Nézzük hát jelen palackunkat!

Domaine du Perchoir Manu Mandrillon Beaujolais 2019
Domaine du Perchoir Manu Mandrillon Beaujolais 2019

Külcsín: az előző bejegyzésben említettem, hogy a Beaujolais Nouveau-ra jellemzően bohókás, komolytalan címkéket szoktak tervezni. Jelen borunk címkéje kivételt képez, de nagyon ízléses. A hátsó címkéről kiderül a 13%-os alkoholtartalom és regél a fenntartható gazdálkodásról. Találunk még egy fényképet a borászról, ami alapján én inkább egy regényíróra asszociálnék. Ez az info később még fontos lesz.

Pohárba töltve a nedűt, az közepes bíbor színben tündököl. A könnyek teltek, enyhén színezettek, viszont extra gyors tempóban sietnek lefelé a pohár falán. Illatában sokkal inkább florális, mint gyümölcsös, sőt szellőzés után megjelenik benne egy jó adag gyógynövényesség, ami habár csak közepesen erős, Beaujolais-nál meglepő. Ismét kihangsúlyoznám a gyümölcsös illatok visszafogottságát és az egyéb Beaujolais-ra jellemző komolytalan illatok hiányát, mint például a banán és cukorka.

Ízében is mindenféleképpen a kellemes és visszafogott fanyarsággal és a héjas ízekkel kezdeném. A többi vörösborhoz mérve nem kifejezetten, viszont Beaujolais viszonylatban nagyon karakteresek a tanninok, még akár egy kevéske fekete teát és fekete csokoládét is megkockáztatnék. Emellett természetesen kidurran a gyümölcsöktől, piros bogyósból sok mindent mondhatnánk, meggyet, cseresznyét, epret, sőt ribizlit is. Savai visszafogottak és inkább a lecsengésben éreztetik magukat, grapefruitot és hibiszkuszt idéznek. Amúgy, ha már a lecsengésnél tartunk, a végén a tannin elég erőteljesen visszatér. Maradványcukor tartalma elenyésző, ugyanúgy, mint az alkoholtartalmának érzete. Mindent összevetve kellemes, gyümölcsös az ízvilága, de nem tipikus Beaujolais: jóval fanyarabb és komolyabb. Ha jobban belegondolunk, a címke stílusa is ezt üzeni nekünk, csak már rég nem hiszünk a címkéknek, mert… csalfák.

A címkére visszatérve, ugye említette a fenntartható gazdálkodást. Vajon az ízvilága is ezt a természetességet idézi? Két dolog:

Egyrészről bontáskor volt egy erőteljes eperjoghurtot idéző íze, ami szellőzés után sem tűnt el teljesen. Ez egy kicsit lehangoló, gyaníthatóan ezzel az ízzel hozható összefüggésbe a karakteresebb tannin is. Nem mondom azt, hogy ez egy nem természetes anyag jelenlétére enged következtetni, de mocorog azért a gondolat a fejemben.

A Vignerons de Bel-Air Beaujolais Villages Beaujolais Nouveau 2019 Natural borelemzésem borítóképe
Kattintva elérheted
A Vignerons de Bel-Air Beaujolais Villages Beaujolais Nouveau 2019 Natural borelemzésem borítóképe
Kattintva elérheted

Ezzel szemben viszont hatalmas pozitívumként emelném ki a következőt: tudjuk, hogy 3g/l-ig legális a gyümölcscukor hozzáadása a musthoz. Tudjuk azt is, hogy mesterséges, tenyésztett borélesztőt (elvileg) nem szokás Beaujolaishez adni. Előző posztom tesztalanyával szemben jelen borunkban a maradványcukor tartalom kifejezetten alacsony (természetesen mindkét bor száraz, a biztonság kedvéért azért leírom) és ehhez jön még a 13%-os alkoholtartalma, ami habár határeset, még elhiszem róla, hogy a szőlőszemek héján természetesen megtalálható élesztő műve. Manapság már lehet venni Beaujolaist magasabb (akár 13,5% alkoholtartalommal), ami azért valljuk be, sántít.

Egy burgundi, a Maison Roche de Bellene Bourgogne Pinot Noir 2017 borelemzésem borítóképe
Kattintva elérheted
Egy burgundi, a Maison Roche de Bellene Bourgogne Pinot Noir 2017 borelemzésem borítóképe
Kattintva elérheted

Verdikt: Megéri az árát? Nos, a madaras hypermarketben lehet csak kapni, most egy híján 2400ft-ot kérnek érte. Ízvilága komolyabb, mint amit egy Beaujolais-tól várnánk, mind pozitív, mind negatív értelemben. Egyrészről szakít a Beaujolais-tól megszokott játékos (banánt, cukorkákat és ki tudja még milyen furcsa ízeket és illatot idéző) stílussal, másrészről pont emiatt egy lépéssel közelebb áll egy Burgundi Pinot Noirhoz (Miért írtam ezt, hiszen a Beaujolais Gamay borszőlő nedűje? Olvasd el az előző posztot és megtudod!). Ha innen nézzük, kifejezetten bombasztikus az ára, mindenféleképpen ajánlatos kóstolni. Viszont, ha egy tipikus játékos, vidám és komolytalan Beaujolais-t szeretnél, illetve ha ez lenne az első alkalom, hogy ilyet szeretnél kóstolni és autentikus élményre vágysz, válassz egy másikat! Ez a bor olyan, mint egy íróval vigadni: csak komolyan!

Ha szeretnél hozzászólni...