Vodkadinnye úriasan babérkoszorúval 247. Luc Baudet Château Mas Neuf Compostelle 2009

ittam: 2019. június

A palack rövid története az, hogy már nem emlékszem honnan van. De mivel francia és jóféle, szerintem édesapámtól, vagy az Ő révén került hozzám. A legutóbbi posztot leszámítva elég sok csalódás ért az utóbbi két héten, úgyhogy szükségét éreztem, hogy ma valami olyat igyak, amit nagyon fogok élvezni, így felbontottam.

A borítóképről: Caesar halála. Jean-Léon Gérôme [Public domain]

A címke elegáns, letisztult. A hátsó címkén angolul is szerepel leírás, ami hatalmas szó ismervén a gallokat. Kiderül még a roppant 14,5%-os alkoholtartalom és, hogy Rhone GSM, egész pontosan: Syrah 70%, Grenache 5% és Mourvédre 25%. Öreg tőkékről van, fenntartható gazdálkodásból. Fekete cseresznyét, likőrösséget, rozmaringot és babérlevelet említ ízre. Igen, az utolsó szerintem is sokkoló egy kicsit. De vajon igaz is? Nézzük!

Pohárba töltve mély bordó és a könnyekről kiabál a magas alkoholtartalom. Színezettek, teltek és lassan csordogálnak lefelé. Illatra is a magas alkoholtartalom a leginkább átütő (Rita szerint már már vodkás… van benne igazság) de van még ott valami meglepő illat: sárgadinnye! Paff, igen, sárgadinnye. Már az illata is nagyon telt, nehéz.

Ízre is a teltségével, zamatosságával indítanék. Továbbá kiemelendő, hogy van benne egy roppant érdekes fanyarság. A fent említett babérlevelet is ezért írták a hátsó címkére. Meglepően betalál! Ezen a vonalon említenék még dohányos ízt és gyógynövényeket is. Kiemelendőek még a hordós jegyek és a füstössége is. A magas alkoholtartalom is átütő az ízében, nagyon tüzesen érződik. Ezt a kettőt kombinálva, simán rámondhatjuk, hogy van egy kis jégeres beütése. A bor teltsége és zamatossága továbbá a magas alkoholtartalma is arra utal, hogy roppant magas lehetett a cukorfok szüretkor. Továbbá hihetetlenül ásványos! Nos, a tanninokról már esett szó a fanyarsága kapcsán. Érdekesmód inkább fanyar a bor, mintsem hogy a tannin lenne domináns. Ez egy kicsit furcsán hangzik, hétköznapian kifejezve: fanyar az ízvilága, viszont a tannin ínyösszerántó hatása csak közepesen erőteljes. A savasságára ugyanez jellemző: közepesen erős, talán egy hangyányit még visszafogott is, vagy legalábbis annak érződik.

Nagyon érdekes, különleges ez a bor. A fenti bekezdésből – habár jó hosszúra sikeredett – kimaradtak a gyümölcs ízek. Nagyon meglepőnek találom, hogy habár elsősorban a bontás utáni kb. egy órában erőteljes sárgadinnye íz is ott figyelt a már fent említett karakteres ízkavalkád közepén (nagyon fontos dekantálni ezt a bort, meg is tettem, kb fél óra szellőzés után kóstoltam először). Ugyanígy megemlíthetjük az érett szőlőszem ízét is. Ez a két dolog arra enged következtetni, hogy habár száraz borról van szó, mégis jelentős maradványcukor tartalommal kell, hogy rendelkezzen (gyaníthatóan ezért érződik kevésbé a savassága is). Roppant telt és hatalmas alkoholtartalommal bír, ezért kicsit nehezebb kiérezni, de ott van. Mint kigyúrt arc a bicepsz padnál. Akkor is ott van, ha te nem érzékeled. (Hogy értem ezt? Kérdezd meg egyszer élőben!) Zárásnak a szulfitokat említeném meg. Talán egy kicsikét erőteljesebben érződnek, mint kellene, de még nem zavaróak. A lecsengése nem annyira hosszú, mint amire számítanánk.

A pincészetről és a borászról annyit érdemes tudni, hogy relatív híresek. Habár csak egy kezdetleges weboldaluk van, elég sok információt közöl. Luc Baudet agrármérnök, az ezredfordulón vette a pincészetet és igencsak maximalistának tűnik. Innen derül ki, hogy ez a cuvée 9-12 hónapot töltött egyéves Bordeaux-ban már használt tölgyfahordókban.

Verdikt: Megéri az árát? Nos, az árral bajban vagyok. Nehéz pontos árat találni, de valószínűsíthetően 15€ körül mozog. Fent már írtam, hogy ez egy nagyon érdekes bor. A sárgadinnyés beütése és az érdekes babérleveles fanyarsága, továbbá az, hogy habár kirobbanóan intenzív, telt és zamatos, mégis ez az intenzív ízélmény ugyanilyen gyorsan el is ül… nos, megnehezíti az értékelést. De végső soron miért is iszunk bort, ha nem az újdonság élményéért és a különlegességért? A rizikófaktorért? Ennek szellemében mondjuk azt, hogy mindenképpen érdemes megkóstolni ezt a bort. Nem, egyáltalán nem a sztenderd Rhone GSM. Nem is tipikusan mediterrán. Nem tipikus. Mikor lenne egy igazi francia tipikus?