Vörös az éj 414. Notte Rossa Negroamaro Salento 2021

Kóstoltam: 2022. március

A palack rövid története, hogy múlt hónap végén Nápolyban jártunk és habár az ilyen helyzetekben a helyi borokat részesítem előnyben, logisztikai okokból első estére erre a salentoi Negroamarora esett a választás.

Utólag visszagondolva csak nevetek magamon. Nagyon régen, amikor bementem egy boltba, hosszú percekig időztem, hogy mi alapján válasszak bort, sok információm még teljesen hiányzott. Persze arra nagyon hamar rájöttem, hogy a csilli-villi címke és társai majomfogók, kínosan ügyeltem arra, hogy ezt a tényezőt kizárjam.

Most meg? Bemegyek (egy közepes méretű szupermarketbe), konstatálom, hogy helyi (Campania) borok nincsenek. Szicíliait nem akartam, mert annak idején szépen körbejártam a témát, aztán jelen palack címkéjére tévedt a tekintetem. Egyedi, aranyos. Negroamaro (a borszőlő fajtája), keveset kóstoltam eddig: jól hangzik! Salento? Nincs azért olyannyira messze! A hátsó címkén nyúlfarknyi rege: vörös a kezük, a talaj és a szenvedélyük. Naplementekor szüretelnek és vörös az éj, ami a bort adja… Nincs több kérdés!

Szín és illat

Pohárba töltve a nedű lendületes mélyvörösben pompázik (lendületes mélyvörös? Ugye, hogy átsiklottál volna a szóvirágon?). A könnyek hihetetlen mértékben színezettek, vaskosak és meglehetősen lassúak.

Illata még a szállásunkon fellelhető közepesen béna pohárból is markánsan megmutatja magát. A temérdek mediterrán fűszernövény csak úgy kiabál belőle! Még egy picike ánizs is kandikál! Mindezt egyfajta dinamikus egyensúlyban egészíti ki a gyógynövényesség, a medvecukor és kevéske bőrösség. Igen, ha el kéne képzelni a vörös, tikkadt föld felett lemenő nap illatát egy forró nap után… minden bizonnyal ilyen lenne. A teljes őszinteség kedvéért viszont meg kell említenem, hogy az összképet egy kevéske fémesség árnyalja, de még bőven tolerálható mértékben.

Ízvilága

Fűszeressége nemcsak a kortyot, de a lecsengésének elejét is uralja, így ezzel kezdek. Az illatánál már felsorolt mediterrán fűszereket (egy kis fantáziával akár még az oregánót is) írhatjuk ismét. A fekete bors egyszerűen kiabál, de ánizst, édesgyökeret és medvecukrot is említhetünk szintúgy. Természetesen csontszáraz a bor, azért a biztonság kedvéért leírom.

Gyümölcsössége is telt, bővérű, az érett cseresznyével indítanám a sort, de találunk itt sok mindent a fekete meggytől egészen a fekete ribizliig. A fekete olíva külön hangsúlyt érdemel, sőt ide sorolnám még az aszalt paradicsomot is.

Savai bontáskor roppant markánsak voltak, szellőzéssel szelídültek kicsit, szépen illenek ízvilágába. A narancs mellett meglepő módon az aszalt paradicsomot említeném ismét. Első olvasásra talán földtől elrugaszkodottnak tűnhet, de ha jobban belegondolsz… nem is annyira ördögtől való ilyet írni.

Tanninjai habár roppant erőteljesek, szépen illeszkednek ízének többi vetületéhez, A gyümölcsösségnél már felsorolt fekete bogyósok és főleg a fekete olíva mellett említeném a gyógynövényeket, egy kevéske dohányt és fekete teát.

Alkoholtartalma a papíron 13,5%-nál jóval tüzesebben érezteti jelenlétét. Lecsengése hosszú és kifejezetten jót tesz neki a szellőzés, ez egy hatalmas pozitívum. Ételpárosítás kapcsán kihagyhatatlan megemlítenem, hogy fűszeres olasz tésztákhoz, grillételekhez egyszerűen verhetetlen!

A weboldalukra érdemes ellátogatni, csordultig van művészi önkifejezéssel. Innen derül ki amúgy, hogy szeptember közepén szüretelték, acéltartályban érlelték csak (habár ízvilága így is izgalmas és dinamikus, azért roppantul feltüzelte a fantáziámat, hogy milyen lenne pár hónap után új, amerikai tölgyfahordókban érlelve!), továbbá ízvilágában megemlítik a kakukkfüvet. Hmm…

Bor és művészet

Úgy döntöttem, hogy a nápolyi látogatásunk alatt kóstolt borokhoz a Nápolyi Nemzeti Régészeti Múzeumban készített képeim közül válogatok. Viszont nehéz dolgom volt, mert a kiállított római kori szobrok a kimért büszke elegancia és a nyomdafestéket nem tűrő obszcenitás két végletén helyezkedtek el. Az előbbi nem illene borunk stílusához, az utóbbi viszont… Á, inkább levágom az obszcén, szemérmetlen részeket! Nem úgy, hanem amúgy!

Mindkét fényképnél a fehéregyensúlyt szélsőségesen eltoltam, így szépen illenek borunk mediterrán, buja tüzességéhez. No meg persze „vörös a kezük, a talaj és a szenvedélyük […] és vörös az éj, ami a bort adja…”

Verdikt

Megéri megkóstolni? Mindössze €5,40-ért egy csodálatos választás! Ennyi pénzért egy igazán mediterrán, telt és testes vörösbort kapunk, ami csordultig van életerővel!