Szicília borai 2.2 Kanári a szénbányában 299. Nero d’Avola Morgante Vendemmia Sicilia 2017

ittam 2019. október

A palack rövid története, hogy idén ismét Szicíliában jártunk. Először úgy hozta a sors, hogy egy szardíniai bort kóstoltam, majd egy ógörög módszerrel amforában készített vöröset, de nem lenne teljes egy szicíliai borutazás Nero d’Avola nélkül! Ezt vedd annyira komolyan, hogyha bemész egy helyi étterembe, és még akkor is, ha nincs borlapjuk, megkérdezed, hogy Nero d’Avola van-e, azt a választ kapod: Van-e? Oh mio Dio! Ovviamente! (Hát persze!)

A borítóképpel kapcsolatban: Palermo városa mellett található egy domb vagy magyar szemmel már hegy tetején Santuario di Santa Rosalia, egy szentély, pici kápolna. Eredetileg egy barlang volt, ahol Santa Rosalia élt remeteségben jó néhány évszázaddal ezelőtt. Később kiszélesítették a barlang száját és egy iciri-piciri kápolnát építettek ide a szent hölgy emlékére. Látszik, hogy mely részeket vájták ki kézi csákánnyal (sőt a borospince tulajdonos szeme még azt is megfigyelte, hogy egyből a padló mentén vezették a falban az elektromos vezetékeket a modern felszereléshez). Maga a szentély többé-kevésbé ismert, viszont a közelben található egy kastély (a borítóképen a háttérben látható), ami a turisták számára gyakorlatilag ismeretlen. Az egykori tulajdonosa minden pénzét az épület felhúzására költötte, majd amikor minden vagyona elfogyott, kiugrott az egyik ablakon. Folytassuk kicsit pozitívabb dolgokkal, nézzük a bort! (Ja, igen a képen látható szendvics friss és helyi alapanyagokból készült helyben, a hegytetőn… általunk)

Szín és illat

A nedű, pohárba töltve egészen sötét lila színben pompázik. A könnyek erőteljesen színezettek, a gravitációt meghazudtolva tanyáznak a pohár falán. Illatra roppant gyümölcsös, kicsi fűszerességgel és kellemes borsmenta beütéssel. Az alkohol kipárolgása elég erőteljesen érződik. Az illat emellett picit édeskés és találunk még benne csokoládét és kávét is. Szellőzés után megjelenik egy erős gyógynövényes fanyarság is (szellőzött azért eleget, este bontottam, ittam belőle egy pohárral, ledugóztam, aztán másnap felcipeltük a hegyre, hogy csinálhassak szép, nem steril fényképet).

Ízvilág

Bontáskor a nedű nagyon karakteres savakkal rendelkezett, erőteljes citrusos, elsősorban grapefruitot idéző ízekkel. A tannin inkább afféle másodhegedűs szerepét töltötte be, habár a korty végén erősödött az ízérzete és a lecsengésben vált igazán markánssá. Tanninhoz kapcsolódóan említhetjük még a kávé és a fekete csokoládé ízeket is. Ez utóbbi a fűszerességgel együtt egyfajta csilis csoki érzetet kelt. Jegyzeteimben először a jelentős maradványcukrot írtam fel magamnak. Habár az interneten keresgélve most nem sikerült találni információt maradványcukor tartalmáról, gyaníthatóan még száraznak tekinthető. Ezt erősíti egyfajta édesfűszer íz is (a baking spices még mindig jobb leírás számomra és igen, még mindig nem vagyok képes édesfűszernél értelmesebben fordítani). Itt illik még megemlíteni a fahéj ízét is és egy kevéske füstösséget. Az amúgy extra magas 14,5%-os(!) alkoholtartalom természetesen roppant karakteresen képviselteti magát, jegyzeteimben úgy írtam, hogy volt egy „vodkás beütése” az ízvilágának. Gyümölcsössége elsősorban cseresznyét és cassist idéz (persze írhattam volna kicsit édeskés fekete ribizlit is), de tulajdonképpen bármilyen fekete bogyós gyümölcsöt felvéshettem volna még. A jól beérett gyümölcs zamata egyértelműen kiérezhető volt, zamatosságot, testességet és egy mézes beütést és nem utolsósorban mazsolás ízeket kölcsönözve a bornak.

Hosszabb szellőzés után a mazsolás ízek és a tannin erősödik, a savassága gyengül. Másnap gyümölcs vonalon még fahéjas szilvát és cseresznyét említettem. Érezhető volt még egy jó adag (számomra kellemesen) fanyar, erőteljes gyógynövényesség, sőt egészen Jvädászmesterre (érted ugye?) emlékeztető beütés is. Megjelent még egy animális, bőrös íz is, majd lamentáltam a számomra már zavaróság határán lévő maradványcukorról és megemlítettem még egyszer az erőteljes mazsolás, zamatos ízt.

Negatívumként kiemeltem még a a kén relatíve erőteljesen megjelenő mellékízét.

Terroir és technológia

Egyébként a termelő oldalán elég sok (közepesen hasznos) információt megtudhatunk a borról. Persze csak azt nem, amit keresnék. 450-500 méteres tengerszint feletti magasságon terem (a magasabban termett szőlőnek vastagabb a héja, erőteljes tanninokat és színt eredményezve, habár ez függ attól is, milyen módon és mennyi időre hagyják héjon). Szeptember elején szüretelik, 15 napig tartják héjon, először acéltartályba, majd 4 hónapra francia tölgyfahordókba kerül palackozás előtt. Almasavbontás volt. A korábbi évjáratokról találtam csak adatlapot, korábban jellemzően 2g/l környékén volt a maradványcukor, viszont a kén mennyisége akkor is magas volt. Utánanéztem a 2017-es időjárásnak és hatalmas hőhullámok perzselték Európát. Szicíliában és más szigeteken erdőtüzekkel kellett megküzdeniük a helyieknek és dőltek a melegrekordok. Tekintettel arra, hogy a bor alkoholtartalma már így is 14,6% (igen a részletes infó magasabbat ír, mint a palack) el tudom képzelni, hogy már nem tudtak mit csinálni a hatalmas mennyiségű cukorral, ami az érett gyümölcsben felhalmozódott, nincs az a borélesztő, ami még ezt az alkoholfokot is túlélné.

Verdikt

Megéri az árát? Nos, mi €8.59-ért vettük a palermoi CeRReszteződésFOUR (tudod…) szupermarketben. Hardcore Nero d’Avola rajongóként bevallom nem voltam elhalva tőle. A neten mindenki egekbe dicséri a bort (illetve annak korábbi évjáratait) és a pincészetet is. Díjakat nyert. Ugyanakkor gyaníthatóan a 2017-es aránytalanul forró időjárás megtette a hatását, elképzelhetőnek tartom, ezért lett magasabb a nedű maradványcukor tartalma. Sajnos ijesztő képet fest ez a jövőre nézve. A klímaváltozás bizony el fogja lehetetleníteni a mediterrán területeken a bortermelést, amennyiben nem lesznek képesek a bortermelők drasztikus változtatásokat eszközölni a szőlőművelési módszereikben. Ezért most a verdikt elmarad. Írjuk inkább azt helyette, hogy ez a bor az egyik első kanári a szénbányában.